A demokrácia legalapvetőbb feltétele annak elfogadása, hogy nem vagyunk különbek, mint a többiek. Persze az is nyilvánvaló, hogy a dolog csak úgy tud működni, ha a többiek is így gondolják. Már ebből a kiemelt szempontból is világosan látszik, hogy a demokráciát működtetni folyamatos, soha be nem fejezhető napi munka, saját magunkon és egymáson. Sir Winston Leonard Spencer Churchill közismert mondása, “a demokrácia a legrosszabb kormányzási forma – nem számítva az összes többit, amellyel az emberiség időről időre megpróbálkozik” – ugyanerre világít rá. Ez a mondat nem tagadja a próbálkozást, de felhívja a figyelmet a minden változtatással kapcsolatos szükséges óvatosságra. Mivel a demokrácia emberek közötti viszonyháló, nagyon sérülékeny; fenntartásához bizalom, és elfogadott közösen vallott hiedelmek is kellenek. A szükséges közös nevező nem transzcendens, hanem emberi, olyan, ami feltételezi a közjó lehetőségét. Egy ilyen létezésnek alapvető feltétele az átláthatóság. Ami azért is fontos, hogy lehessen tudni, éppen mennyi aktivitásra van szükség az együttéléshez nélkülözhetetlen empátia működtetéséhez. Ezt a mondatot Melania Trump írta a Twitteren férje elnökválasztási veresége után.
Ujj Béla bejegyzései
Ujj Béla: Akár meg is változhatnak a dolgok (önbeszély)
Amikor felkeltem, semmim sem fájt. Szinte rohantam lefelé a lépcsőn az emeleti hálószobából. Tegnap felfelé még a korlátba kellett kapaszkodnom. Fogmosás után, reggeli előtt gyorsan lenyomtam száz fekvőtámaszt. Az eddigi maximumom, húsz éve, hetven volt. A helyzettől felbátorodva előkerestem kedvenc Wrangler farmeremet. Újra rámjött. Jól éreztem magam benne. A múlt században volt rajtam utoljára. Csörgött a mobilom. Az a régi üzletfelem hívott, akivel egy éve nem állok szóba. Azt mondta, hogy kifizeti a munkát, amit tavaly nem volt hajlandó. Rájött, hogy igazam volt, jár nekem a fizetség. Bekapcsoltam a rádiót, hagytam szólni a híreket, amiket már évek óta nem hallgatok. Azt mondták, hogy a parlamentben sürgős eljárásban beterjesztettek egy törvényjavaslatot, amivel még ma kétszeresére emelik az egészségügy és az oktatás éves költségvetését. Már éppen belenyugodtam, hogy teljesen hétköznapi életem lesz, amikor nem mindennapi dolgok kezdtek történni velem.
Az Irka “első mondatból utolsó” sorozatból.
Ujj Béla:”Valóságos függetlenséget csak a gazdasági függetlenség tud garantálni.” (mondatértelmezés)
Sokan hiszik, adott feltételek között jogosan, hogy gazdagnak lenni biztonságosabb, mint szegénynek. Azt kevesebben tudják, mi a függetlenség. Ők sem gondolnak bele, hogy akkor független valaki, ha szükségleteit a maga erejéből ki tudja elégíteni. Nem értik, hogy a felhalmozott pénz is “más” tényezőktől függés. A pénz értéke a társadalmi viszonyrendszer függvénye. A vagyonra támaszkodás is függés, akkor is, ha sokan biztosítéknak vélik a vagyont. Az ideális önállóság mentes minden külső, idegen, erősebb jogán gyakorolt befolyástól és beleszólástól. Olyan életmód, amely lehetővé teszi a saját létezés feltételeinek megválasztását. Ez – mint a teljesség – kivitelezhetetlen vágykép. Bebizonyosodott, hogy a vagyon önmagában nem elég biztosíték, számtalanszor fosztottak meg tőle embercsoportokat a történelemben. És a mégoly tökéletes társadalomban létezés sem lehet független a természettől. Az elérhető személyes függetlenség nem jelenti azt, hogy nem kell együttműködni mással. Az anyagi nem függés nem önálló érték. Akik ezt vallják, tévesen azonosítják biztonságuk fő tényezőjeként. Meg kell érteni, hogy a bizonytalanság nem szüntethető meg, mert a valóság egyik, örök paramétere.
Ujj Béla:”Régen minden jobb volt.” (mondatértelmezés)
Komolyan így gondolja, aki mondja? Nem csak pillanatnyi az érzett elkeseredés? A valóban megélt, tényleg volt „régen”-t, vesszük számításba? Egy testi öregedés keserűségétől megtisztított jelenből tudunk visszanézni? Sok a megválaszolandó kérdés. A balgaság fiatalon sem erény, de az idő gyógyítja. De bölcsesség csak annak jut, aki eleget tesz érte. A „minden” akarása a semmibe markol. A számtalan próbálkozással kiválasztott valaminek kell egyre jobban valamilyennek lennie. Valaminek, ami mindenkinek más. Helyesen akarni megtanulható. Nagy kérdés, mi a „jobb”, a régi sovány, vagy az újabb kövér szegénység. Abban, ha ma rosszabb, mint egykor, nem az út a hibás, nem is a táj, hanem az utazó. A jó nem állapot, hanem viszony, nem cél, hanem irány. A személyes lehetőségeket nyilvánvalóan befolyásolják a környezeti feltételek. De az, hogy valaki saját életidejében, adott kapcsolatai mellett, bejárt élettereiben mennyit tud kihozni magából nem a külvilágon múlik, hanem saját teremtőképességén. Azon, hogy mennyire képes önmagával kitölteni mindenkori jelenét. Aki csak használja a világot, annak öregségére egyre kevesebb marad. Aki elfogyó testéből szellemet épít, az nyugodtan várhatja a halált. Akinek régen jobb volt, az hiába élt.
Ujj Béla: Százéves Micimackó (meskete)
Az olyan ronggyal kitömött medvék, mint én, nem öregszenek, csak az anyagok, amikből készültem. Már itt-ott szakadozott vagyok, de szerencsére egy gyűjtőhöz kerültem, aki valamennyire karbantartja a testem. Hosszú évek óta egy vitrinben ülök. Nem járok-kelek, mint régen, de a szobában zajló beszélgetésekből sokat megtudok még ma is a világról. Amikor még TV volt a szobában, több filmet is láttam magamról. Olyan is volt, ami tetszett. Azt, hogy Róbert Gida már lassan negyedszázada nem él, egy beszélgetésből tudtam meg, amit mostani gazdám, a gyűjtő folytatott a vitrinem előtt. Azt mesélte egy barátjának, hogy ez a játékmackó – vagyis én – pont olyan, mint amiről Alan Alexander Milne írt a fiának. Régi darab, mert a fiú, aki felnőve maga is megírta apjához való viszonyát, már szintén meghalt. Kicsit bántott a pont olyan, mert nem pont olyan, hanem pont az vagyok. Furcsa belegondolni, hogy ha még élne, Róbert Gida már százéves lenne, ahogy én is hamarosan az leszek.
Az Irka “mesehős utóélete” sorozatból
Ujj Béla:”Lassult kicsit az emelkedési ütem rátája.” (mondatértelmezés)
A cím egy közgazdász konferencián természetesen hatna, de nem ott hangzott el, hanem az “operatív törzs” széles közvéleménynek szánt tájékoztatóján. Mindez egy olyan országban, ahol a lakosság több mint fele egyáltalán nem olvas, a matematikához való viszonya pedig még többeknek elég távoli. Egy olyan országban, ahol a fenti mondat a gyorsulás csökkenéseként biztosan nem közérthető. Bármilyen mennyiség időbeli változása leírható egy függvénnyel, ahol a függőleges tengely a mennyiséget, a vízszintes az időt ábrázolja. Ha mennyiség a megtett út, a meredekség a sebesség. Ha a mennyiség a sebesség, akkor van gyorsulás csökkenés, ha a meredekség esik. De ettől még gyorsulás van továbbra is. A használt ráta kifejezés: arány, két mennyiség viszonya. Ennyi matematika elég, most nem az ismeretterjesztés a cél. Azért hangzott el ez a mondat, mert benne van a lassulás kifejezés, ami a romló adatok esetében jó hír. Az, hogy a kijelentés tartalma felfogható-e a magyar lakosság többségének számára, láthatóan nem tényező a kommunikátoroknál. Ha az igazság nem hasznos, misztifikálni kell. A dolog kicsit arra hajaz, mintha az orvos azt mondaná a betegnek, van egy jó és egy rossz hírem. A rossz az, hogy rákja van, a jó pedig, hogy a rák terjedése kicsit lassult.
Ujj Béla: “Az EU nem cél, hanem eszköz a magyarok számára.” (mondatértelmezés)
A mondatban erősnek tűnik a vagy-vagy jellegű választás igénye. De nézzük, mi az, amit valójában mond. Mindenekelőtt elengedhetetlenül szükséges meghatározni, mi is az EU? Tényleg áhított cél-e, vagy valami más elérésének eszköze? Az Európai Unió (EU) gazdasági és politikai egyesülés, melyet olyan európai országok alkotnak, amelyek elkötelezettek a regionális integráció iránt. Magyarország ezzel az elkötelezettséggel lépett be, hosszú befogadási eljárás után, ebbe az akkor már létező, ma is nyitott szervezetbe. Így már nyilvánvalóan nem cél, hiszen országunk már maga is az EU. Tehát, ha úgy tetszik, eszköz, de ugyanakkor felvállalt feladat is. De mi a jövőkép? Mi az, amire, felismerve a lét törvényeit, időt, erőfeszítést, figyelmet, szeretetet és tiszteletet összpontosítani érdemes? Mi az, ami alapján tudhatjuk, hogy amit csinálunk jó vagy rossz? Mitől lesz az EU olyan cselekvési tér, amiben jól élhetünk, vagy ha emelkedettebben fogalmazunk: jók – és talán olykor boldogok is – tudunk lenni? Nem az ösztönindulat, szembenállás, hanem a kölcsönös empátia-építés és a pozitív kimenetelű együttműködés kell a közös sikerhez. Az EU nekünk valójában se nem cél, se nem eszköz, hanem maga az út, az élet, a jelenlét.
Ujj Béla: “A hálapénzt is kivezetjük a magyar ellátó rendszerből.” (mondatértelmezés)
A mondatot – most – egy “politikus” mondta. Olcsó élcelődés lenne, hogy a kivezetés feltételezi a bevezetést. Sokadszor felsejlik, hogy a nyelv veszélyes fegyver, gyakran sül el visszafelé. A hálapénz olyan evidencia mifelénk, amiről mindenki tud, de senki nem akar foglalkozni vele. Már maga a fogalom is farizeus. Sok kínlódással lehet csak elhatárolni a vesztegetéstől, ami minden jogállamban köztörvényes bűncselekmény. Vannak, akik az ajándékozáshoz kötéssel enyhítik elfogadását. Az igazi specialitás itt abban van, hogy olyasmiért adják, aminek értéke nehezen forintosítható: egészségért. Pontosabban a gyógyulás reményéért. A mértéke nem kirívó, egy olcsó köztelek megszerzése – egy hamarosan fejlesztendő helyen – jóval több pénzt hozó “hálát” generál. Csak látszólag világos, kinek jó, ha “kivezetik” – honnan is? – ezt az “intézményt”. Az adónak sokszor – növelve hitét a gyógyulásban – gyógyszer, a kapónak gyakran nélkülözhetetlen megélhetési forrás. Nincs olyan normális polgár, aki a hálapénz megszüntetésének szándékát ellenezné. De, aki belát az “egészségügy” mindennapi valóságába, nem gondolhatja komolyan, hogy az előnyhöz jutás kiskapuját az orvosi bérek akármekkora emelésével be lehet zárni.
kiemelt kép: pixabay.com
Ujj Béla: “Az emberi agy egy több ezeréves hardver, és a belénk kódolt vágyakat nem tudjuk megváltoztatni: szükségünk van a másokkal való kapcsolódásra, a visszajelzésekre, a figyelemre.” (mondatértelmezés)
A mai (adat)kapitalizmusban a fogyasztó, a felhasználó a legfontosabb “termék”. Ami áruvá tehető, az nem lehet ingyen a használónak, annak ellenértékét behajtják a “gyártók/szolgáltatók”. A gazdaságnak, amiben élünk, legfőbb hazugsága, hogy létezik szabadpiac. Ha bárki “piacra” termel/szolgáltat, a bevételeinek minimálisan azonosnak kell lennie a kiadásaival, sőt a növekedés- és sikerközpontú gazdaságban a nyereség – a bevételek és kiadások pozitív különbsége – „elvárás”. Ingyen csak bizonyos természeti javak vannak – egyelőre -, és az, ami törvényesen jár, de azért küzdeni kell. Az információrobbanás és az azzal járó információ-túltengés körülményei között az emberi kapcsolattartás és az információhoz jutás olyan szükségletek, amik mindenkinek járnak, kielégítésük nem lehet a monopolizált és manipulált “piac” profit-vadászterülete. Az emberi közösség rítusai nem nyereségforrások. A kapcsolatok piacosítása, az emberi vágyak fogyasztássá degradálása jóvátehetetlen károkat okoz mind a társadalomban, mind a természetben. Ez az emberi lét szabadságának egyik legnagyobb kihívása.
Ujj Béla: “A pénz nem tesz boldoggá. Most 50 millió dollárom van, de ugyanilyen boldog voltam, amikor 48 millió dollárom volt.” (mondatértelmezés)
Az emberek többsége a jólétét a rendelkezésére álló pénz mennyiségével arányosnak gondolja. Ezért a fenti egy fontos megállapítás, akkor is, ha a világon az emberek csak jóval kevesebb mint egy ezreléke tudja személyesen átélni. A lényege mindenkire igaz, a több pénz nem boldogabbá, csak gazdagabbá tesz. Ez nem jelenti azt, hogy a pénz nem fontos. Probléma akkor van, amikor valaki mindig többre vágyik. Akkor – megjósolhatóan – soha sem lesz elég. A pénzt a jobb élethez használni kell, nem felhalmozni. Akkor érdemes aggódni a pénz miatt, amikor nincs elég, vagy túl kevés van belőle a mindennapi megélhetéshez. Akkor megoldás kell. De akkor sem jó eladósodni. Ha valaki elég pénzt keres, a további gyarapodás már nem javít a helyzetén. Jó érzés, ha a bankszámlára egyre több pénz érkezik, de egy idő után az érzés megkopik. Hozzá lehet szokni. Aki arra számít, hogy gazdaggá válva boldogabb lesz, csalódni fog. A pénz tényleg nem boldogít. Igaz – ha van – némi biztonságérzetet nyújt. De az is igaz, hogy a csak pénzen nyugvó biztonság csalóka. A cincált mondat Arnold Schwarzeneggertől származik, aki nem milliomosként kezdte a grazi edzőteremben.