Március 1-jén a szokatlan hideg tél és a városban éppen ekkor zajló lakossági fórum ellenére is megtelt a könyvtár rendezvényterme Istók Anna első regényének bemutatójára. Mi, irkások is szép számmal összegyűltünk, hogy gratulálhassunk Panninak, hiszen a könyvtári kollégákkal együtt mi is végigizgultuk a regény megjelenését.  Az est moderátora, Ocsovszky Zsófia írótárs és barátnő, Panni bemutatását a Műút irodalmi folyóirat Nőtérfél rovatában található önéletrajzzal kezdte:

„Első novellámat tízévesen írtam A Szent Fiat címmel, és szert tettem vele 15 nyugatnémet márkára, no meg némi kényszeredett mosolyra a család részéről. Apám, aki a megrendelést leadta nekem az NSZK-ból, nem gondolta még akkor, hogy néhány hónap múlva írói karrierem következő állomása a Pajzán Toldi lesz, egy ötödikes gyerek klasszikusokat is megszégyenítő szókincsével. Az eset következménye egy osztályfőnöki intő lett attól az embertől, akivel húsz évvel később közösen kezdtünk neki írói pályafutásunknak a gödöllői Irkában.
Közben történtek dolgok, amolyan hétköznapiak: diploma, házasság, munka, lakás, gyerek, ház, gyerek, diploma, munka, gyerek, munka. Mindezt Gödöllőn, ahonnan néhány hónap kivételével gyakorlatilag nem tettem ki a lábam. Tegyük még ehhez hozzá, hogy könyvtáros vagyok, (igaz, az ország egyik legszuperebb könyvtárában), nem tetováltatom a testemre a verseimet, nincsenek követőim a Facebookon, és az összes marketinges visítva menekül a közelemből. Abszolút eladhatatlan, érdektelen, piacképtelen a hátterem, és esélyem sincs, hogy egy hasonló könyvet írjak, mint a Stoner.
Az a néhány különcség, amit fel tudok mutatni, hogy verset másnaposan, regényt viszont józanon szeretek írni, különleges vonzalom él bennem a statisztikai adatok iránt, ellenben agyfaszt kapok attól, ha férj-feleség szülővé válás után elfelejtik egymást a keresztnevükön szólítani, valamint az elváló igekötő helytelen használatától. De azt hiszem, ennyi még nem igazán elég a halhatatlanná váláshoz…”(Istók Anna)

Ezt a vicces bemutatkozást hasonlóan könnyed, családias hangulatú beszélgetés követte. Zsófi értő, az apró részletekre is kiterjedő, elemző kérdéseire Panni a tőle megszokott őszinteséggel, kendőzetlenül válaszolt, és mesélt regénye sok-sok átírásának kálváriájáról, mintegy bizonyítva az írói kurzusok alaptételét: „A jó író tudja, hogy nem a szavak halmozása, hanem azok törlése az igazi művészet.” (ismeretlen szerző). Az Éhes felhő két lektort is „elfogyasztott” mire elérte a végleges formáját. Bár műfajilag lektür, mégsem teljesen habkönnyű olvasmány, egyszerre gasztroregény, pszichodráma és családi eposz, ahogy azt a borító is sugallja. Azt tudjuk, hogy nem szabad tökéletes szereplőket megjeleníteni, de mégis meglepődtem, hogy az írónő Nórát, a főszereplőt igyekezett minél undokabbnak bemutatni. A felolvasott rövid részletek tökéletesen egybecsengtek a kérdésekkel, mintegy válaszolva rájuk. 

„A metró vörös téglás bejárata előtt olyan hirtelen hasít belém a bűntudat, hogy meg kell állnom. Szívem úgy kalapál, hogy szinte szétfeszíti a testemet, le kell ülnöm egy padra. Haza kell mennem (…), nem menekülhetek tovább, vállalni kell a tetteimet és a következményeket, akármik is azok.”

A regény Nóra fejlődés története. Panni sokáig gondolkodott mi legyen a fő vezérfonal, a premissza, az egy mondatban megfogalmazott mondanivaló. Amikor a címen agyalt, akkor dőlt el véglegesen, hogy ez: a félelem. Igazából egy olvasónaplónak indult, ahol Panni kedvenc idézeteire reflektálva bontakozik ki a történet. Az egyik fejezetben még azt is megtudjuk, mit csinálna, ha kiadó lenne.

“Ha én kiadó lennék, bizonyára régen kitaláltam volna már az illatosított lapokból fűzött könyvet, mert az új könyvek illata olyan hamar elillan. Talán ha eleve illatosított papírra nyomnák, tovább
maradna meg ez az érzés. Lehetne a különböző témákhoz más és más illatokat keverni, micsoda munkakört lehetne ebből kifejleszteni: lapillatosító vagy kiadói odormenedzser, könyvszaginnovátor, mit tudom én. Hogy az olvasó, amikor kézbe veszi a könyvet, már az illatából tudja, mire számíthat: a vanília egy kis pézsmával boldog szerelmet ígér, de ha megbolondítják egy kis gyömbérrel és bergamottal, akkor már nem lesz happy end. A történelmi regényeknek rózsa- és keserűmandula-illata lenne, a fantasyknak zöld mandarin, grapefruit és bazsalikom. Persze a férfiakról sem feledkeznék meg, keserű füstszaga lenne az apokaliptikus scifiknek, nyers hús illatát árasztanák a krimik. Hűs mohaszaga lenne a családregényeknek, forralt tej és vattacukor illatát kapnák a gyerekkönyvek, édes muskotályt a szakácskönyvek és így tovább.” Adott volt a kérdés: Az Éhes felhő milyen illatú lenne? Panni gondolkodás nélkül rávágta: Curry és chilipaprika. Mint ahogy a könyvborítón is ezek vannak.

A közönség soraiból Ujj Béla irkatárs méltatta Panni őszinteségét, és elismerően konstatálta, hogy Panni olyan író, akit érdekel az olvasó. Elárulta, hogy már évekkel ezelőtt teljesen biztos volt abban, hogy Panninak meg fog jelenni regénye. Béla megígérte, hogy az Éhes felhőről kritikát ír a közeljövőben.

Jövőbeli terveivel kapcsolatban Panni sokat sejtetően annyit mondott, hogy már írja a következő regényt, E/3-ban, Gödöllőn játszódik, és sokan felismerhetőek lesznek benne. Az est dedikálással és karamellás madártejes, tequilás fogadással zárult, köszönet érte Vajek Andreának.

Az írónő kedvenc idézete András László: Egy medvekutató feljegyzései című regényben olvasható, ahogy Panni főhősei ezzel búcsúznak a könyvben, én is ezzel zárom soraimat:

„Akkor van vége, amikor vége van.
És nem akkor van vége, amikor befejeződik, mert ha vége van, akkor még folytatódhat ugyan, de ez nem jelent semmit. (…) És nem akkor van vége, amikor észreveszik, hanem amikor vége van, és nem is akkor, mikor kimondják vagy kigondolják vagy elhiszik vagy meglátják, hanem amikor vége van.
És nem akkor, amikor valami új elkezdődik, mert attól, hogy vége van, még nem kezdődik el semmi sem. (…)
Akkor van vége, amikor vége van.” (András László)

Gratulálunk Panni! Jövőre veled ugyanitt!!!

A remek fotókért köszönet a godollo.hu -nak és a könyvtár dolgozóinak.

A rendezvényről a videó itt tekinthető meg a godollonettv jóvoltából: