A király látta, hogy az emberek nem akarnak házasodni. Ismerkednek, együtt vannak, aztán külön mennek. Pedig aki házas és gyerekes, nem ugrál annyit. Úgy döntött, nem jó a kapcsolatok esetlegessége, hogy az emberek szabályozás nélkül találnak egymásra. Nyilvánvaló, hogy egy központi társkeresőre van szükség, ahol az ismerkedés rendezetten, és nem csak úgy, ingyen történhet. Kérdés volt, hogy kapcsolat értékét adóztassa, vagy közvetítési díjat vessen-e ki. Végül mindkettő mellett döntött. Sőt a szolgáltatás értékével arányos ÁFA alkalmazását is indokoltnak tartotta. Elégedettsége akkor lett teljes, mikor a kapcsolatok olykor elkerülhetetlen erkölcsileg káros volta miatt a szolgáltatás jövedéki adóval való megterhelését is elhatározta. Ez felvillanyozta, így törvény lett, hogy a bevétel felét a hűtlenség megelőzését szolgáló kampányra kell fordítani. Az ország a Nemzeti Társkereső Ügynökségtől (NTÜ) lett hangos. A közmédia, az emberek nevében, köszönetet mondott a királynak az újabb gondoskodásért.