Kevés ártalmasabb félreértés van, mint azt gondolni, hogy az élet értelme a munka. A „becsület és dicsőség” jegyében végzett munka nem természetes. A munka az embernek jóval több teher, mint amennyit a létfenntartása indokolna. Az oroszlán, ha nem éhes, nem vadászik. Ez különösen igaz a hím oroszlánra, aki, ha teheti, inkább a nőstényekkel vadásztat. Az emberek azért dolgoznak – csinálnak olyasmit pénzért, más hasznára, amire nekik közvetlenül nincs szükségük –, mert a mai világban így tudják biztosítani a megélhetésüket. A középkorban egy jobbágy, akinek eszébe sem jutott, hogy vannak emberi jogai, lényegesen kevesebb időt töltött munkával, mint egy mai “munkavállaló”. A természet bizonyos javakat ellenszolgáltatás nélkül ad. Ezt a társadalom is képes megtenni, mert az ember jóval többet tud teremteni, mint amire szüksége van. Nem a jövedelem, még csak nem is a “munkahely” a lényeg, hanem a megélhetés. Munkakényszer helyett, mindenkinek elegendő megélhetést biztosító társadalomra lenne szükség, ahol az emberek az elidegenedett munkától megszabadulva tehetnének – akár jót is – egymásért.

illusztráció: pixabay