13. Visszahívás. Gödöllő 1966-ban városi rangot nyert. A város lakossága növekedni kezdett. A pest megyei 4. választókerületnek, amibe Gödöllő tartozott, az országgyűlési képviselője a korszak kevés országos jelentőségű női politikusainak egyike, egy idős elvtársnő volt. A vele kierőszakolt „választógyűlésen” sokan voltak. A rendezvény az ellenzék politikai akciója volt. Az akkoriban, a választott képviselők esetében, alkalmazott kötött mandátumhoz kapcsolódott a visszahívás intézménye. Ezt az addig soha nem alkalmazott jogi eszközt választotta fegyvernek az ellenzék. Akkor már kettős, MSZMP és MDF tag voltam. A fórum-tagok és helyi MSZMP- és egyéb vezetők nagyjából azonos arányban vettek részt a gyűlésen. Én az ország és a város gazdasági helyzetéért érzett felelősségéről kérdeztem a képviselőt. A gyűlés végén hangzott el a képviselőnő akkor sokat idézett kijelentése, hogy ő az országgyűlésben nem a népet, hanem a pártot képviseli. Azóta a „jog” bevett politikai fegyver, a visszahívhatóság megszűnt, és a képviselők pártokat képviselnek. A számonkérő szeánsz mindkét oldali résztvevői közül sokan futottak be olyan életpályát, ami ott még, sem maguk, sem a többiek által nem volt elképzelhető.

14. Képviseleti demokrácia. A szocializmus egyik jellegzetes vicc-motívuma volt, hogy a munkásosztály képviselői útján – értsd nem saját maga – fogyasztja a konyakot, maga inkább pálinkát iszik. Az áhított parlamentáris demokráciában a nép által választott képviselők hozzák meg a közügyekkel kapcsolatos döntéseket. Ehhez a kereteket alkotmány rögzíti, meghatározva a képviseletek hatáskörét, működési módját, hierarchiáját. A képviselő tehát nyilvánvalóan az őt megválasztókat, a népet képviseli. A demokrácia legfontosabb eleme a jog a választásra. Szavazni lehet egyvalakire is, de választani csak alternatívákból lehet. A képviseleti demokrácia feltétele az ellenzék szabadsága, vagyis az aktuális rendszer alternatíváinak létezése, beleértve a közvetlen demokráciát és intézményeit is. A képviselet a nagy közösségek működéséhez szükséges technikai elem. A demokrácia – vagy másképpen népuralom – olyan rendszer, amelynek feltétele minden ember közügyekben való részvétele. Az, hogy maga döntsön: konyak, pálinka vagy egyéb mellett, és tisztában legyen azzal is, hogy mások döntései számára is korlátot jelentenek majd.