Nem én öregszem,*

csak a kötelek mállottak szét

sós víz csapdosta testem

hajnalig, cserepes bőrömet

marta.

Nem én öregszem,

hangjuk már hörgő

halotti ének

félve közelítek.

Nem én öregszem,

a túlvilágról vajon hallani fogom őket?

*A vers Bánki Éva: Lassan című versének parafrázisa, mely egy kreatív feladatként született műhelytalálkozónkon.

Tóth M. Erika: Irka alapító tag, az írást nemcsak hobbijának tekinti, mellékállásban
beszédíróként dolgozik. Szereti az abszurd, rövid írásokat, novellái és versei is tömören fejezik ki mondandóját.