Sütő Fanni: Rongylány + Fafiú = Rímrománc

Mersdorf Ilona: Kettesben
Mersdorf Ilona: Kettesben

 

 

 

 

 

 

Milyen volt szőkeséged…

Pontosan tudom,

hiszen már egy hete

minden lépted kukkolom,

te Drága!

A hajad hidrogénszőke,

fazon-Monroe,

s a válladra omló tincsek,

mindig incselkednek velem.

Gombszemem mindig lépted

Után gurul

körül-belül,

ez lehet a

reménytelen

szerelem.

Kemény fejemet

veled töltöm meg

fűrészpor helyett.

Szívembe a szerelem-szú

belepercegte a nevedet,

s azóta arra vágyom, hogy megfoghassam

vattapuha kebledet…

khm, selyemsima kezedet,

az előző csak nyelvbotlás volt…

Elveszi eszem ez a fene nagy epedés,

mellkasomon egy fájó repedés,

jelzi a szívem hűlthelyét,

amit elloptál, kegyetlenem!

Így hagytál, szívtelen,

szótalan,

szertelen,

kár, hogy nem meztelen,

szinte már esztelen.

Rád vágyik minden porcikám,

Édes, doromboló kis porcicám,

te fércölthúsú múzsa,

akinek piros cérnarúzsa,

Mona Lisa mosolyra húzza,

mézes-mázos ajkát.

Kezdjünk hát szerelmi viszonyt,

mert ha nem szeretsz viszont,

elégek a vágytól vagy elkorhadok

atomjaimra porladok,

mondieu,

te angyali rongyő,

légy az enyém!

7 hozzászólás a(z) “Sütő Fanni: Rongylány + Fafiú = Rímrománc” bejegyzéshez

  1. Ezt a roppant szellemes verset megvallom, ma, pontosabban most értettem meg igazán, pedig már nem egyszer olvastam.
    Mosolyogva ittam kávémat, miközben lassan, ráérősen ízlelgettem apró szakaszokra bontva a benne rejlő öniróniát. Ez a titka: tiszta fejjel kell olvasni, nem “közben”, ahogyan én eddig tettem.
    És most láttam meg azt is, hogy mennyire találó (!) a hozzáfűzött fotó.
    Gratulálok!!!!!!!!!!!!!!!!!

  2. Nahát!!! Most meg felkacagtam hangosan!!! Mert eddig nem a szerző érdekelt, hanem a vers. Arra nem is gondoltam, hogy nem egy férfi írta. Egy középkorú, inkább idős férfi tollából éreztem felém áramlani a sorokat. Most kerestem a szerző nevét, – hogy utána nézzek a Hajótöröttekben, s látom, hogy egy fiatal lányról van szó!!! Ez volt a ráadás!!! :))))))))))))
    S mi okozta? Azt hiszem a címben szereplö három írásjel! 🙂
    Még mindig nevetek. Magamon. 🙂

  3. Fanni versében – azon túl, hogy nagyon bírom a humorát – én a nyelvi találékonyságot szeretem legjobban.
    Kész feltaláló ezen a téren.: szerelem-szú, fércölt húsú múzsa, angyali rongyő – hogy csak a fő kedvenceimet említsem 🙂
    Ezeket szabadalmaztatni kéne 🙂

  4. Meg: elégek, vagy elkorhadok.
    Vagy: Rád vágyik minden porcikám,
    Édes, doromboló kis porcicám
    Szívembe a szerelem-szú
    belepercegte a nevedet,
    Gombszemem mindig lépted
    Után gurul…
    és… és… és…
    Ügyes!!!

  5. Jaj, hát köszönöm szépen a sok kedvességet, bearanyozta a szombat reggelemet. Én csak irulok meg pirulok itt:) Főleg annak örültem, hogy sikerült férfinek álcáznom magam 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kérjük adja meg a hiányzó számot *