Ma van Gyertyaszentelő Boldogasszony napja. Általában hajnalban, tettre készen ébredëk. Ma viszont bágyadtan, kedvetlenül. Még az sem villanyozott föl, hogy hosszú borús napok s a mai köd gyors múltával végre derűsen ragyogott a Nap. Mindössze ezt az írógépet kapcsoltam a napelemre, hogy végre írhassak. Aztán mëgadón visszafeküdtem. Hja, a kor! Bár már ifjontin is mëgzavart az időjárás meleg hulláma. Hát még most, tyúklépésre a nyolcvanadik születésnapomtól!

Szóval hevertem, heverésztem. Bekapcsoltam, de halkra állítottam a rádiót. Hamarosan valami puha sötétségbe kerültem. Fogalmam sem volt, hol vagyok, mivel töltöm az időt. Az időt nem is érzékëltem. Nem is foglalkoztatott, hogy nappal van-e vagy éjjel. Valamit hallani véltem, de roppantul bosszantott, hogy engëm nem akar mëghallgatni. Csak mondta-mondta, mëgállás nélkül. Én mëg valahányszor szólni kezdtem, mindig belém fojtotta a szót.

Jóval elmúlt dél, mire derengeni kezdëtt a valóság. Lassan összeszëdelőzködtem. A Nap derűs mosollyal ragyogott. Mintha biztatna. Gyere, sok a dolgod idekünn! Ha nem is mondta volna, magam is rádöbbentem. Ilyenkor kétféle válasz telik tőlem. Vagy hogy oly tömérdëk a tennivaló, hogy úgyis hiába. Ma mégis a másik: bármíly keveset tëszël is, mégiscsak előbbre vagy! Nosza, nekiálltam metszeni a nyári almafát. Volt mit! Évek óta fáztam tőle, hogy rëndbe tëgyem. Így mára oly kusza lëtt, hogy a napos délután maradék két órája kevésnek bizonyult hozzá, hogy befejezzem.

A jó levegő, a kis mozgás mëghozta étvágyamat is. Mi lësz, mi lëhet a vacsora?

Hát ami van itthon, abból! Boltban sem voltam három napja, tehát körül këll néznem. Itt, e nagyváros közeli falu szélén mindig akad valami ehető. Sőt, tápláló! Nem a nagy áruházakban beszerezhető, élelëmnek látszó – ragyogó kinézetű, de belül üres, legföljebb „határérték alatti” mérëg-maradványokkal dús – valamik, amelyëktől a jó ég óvjon! E veszély engëm nem fenyëget, amint a követkëzőkből is kiderül.

A pincében pár kiló pityóka Zsámboki biokertészëktől. Diónyi vöröshagyma, pár gerezd fokhagyma szintén tőlük. Ëgy tojás, némi vargánya darálék, hidegën sajtolt napraforgó olaj a piaci bioboltból. Jó darab mangalica szalonna Veresi barátom szorgalmából. Van itt ëgy kis üveg, benne szőlőmag őrlemény. Magam mentettem ki a kisajtolt cefréből még szüretkor. Átmostam, mëgszárítottam, átválogattam, ledaráltam, kirostáltam. Mind ezën felül bő marék dió a varjú ültette diófámról és vörösbor a bordóilével mindössze ëgyszër permetëzëtt szőlőmből. Különböző, érthető okokból nem aranyérmës, de egészségës, iható.

A pityókát – burgonyát – s a maradék hagymát lereszeltem. A tojás közben keményre főtt. Lisztës sárgáját e reszelékre fordítottam ki a fehérjéből, amit apróra vagdalva hozzáadtam. Szintén apróra vagdaltam a pár gerezd fokhagymát, csakúgy mint a diónyi füstölt szalonnát. Kevés búzalisztet, még kevesebb vargánya- és szőlőmag lisztët, ennél is kevesebb sót hintëttem rá és az egészet jól összedolgoztam. Forró zsírba szaggattam, ropogósra sütöttem.

Míg e pogácsák hűltek, tucatnyi diót mëgtisztítottam s elrágcsáltam. Közben ëgy-két kortyot kóstoltam a borból. Valóban nem lett aranyérmës, hanyagságom eredményeképpen. Kicsit sok borként adtam hozzá szüretkor és sokág vártam a fejtéssel. Mindez – bár enyhén, de – érződött rajta. Mégis jólesëtt a szokatlan, de ínyënc vacsora zárásaként.

Szada, 2016. Böjtelő / Jégbontó hava 2.