Mersdorf Ilona: Megküzdés

illusztráció: pixabay.com

A kávét is a legyőzött ellenfelek közé sorolom, ezért némi megvetéssel tudok csak róla beszélni.

Több ízben megkísértett, sőt, az életemre tört, de nem bírt el velem.

Az első menetet akkor vívtuk meg, mikor épphogy betöltöttem a tizennyolcat. Nem sikerült az egyetemi felvételim, szüleimet azzal riogattam, hogy meg sem próbálom többször. Inkább leszek fényképész vagy varrónő, abban sokkal több a sikerélmény, mint a tanári pályán. Szüleim meg akarták éreztetni velem az élet nehézségét, ezért „bevittek” a gyárba idénymunkásnak. Helyettes könyvelő voltam hat hónapig. Utána már minden pálya hívogatónak tűnt, így lettem mérnök végül, ahogy apám mindig is szerette volna.

Az alatt a hat hónap alatt sok hasznos dolgot megtanultam. Például azt, hogy lehet függővé válni. Napi egy kávéval kezdtem, de villámgyorsan eljutottam a négyig. Legalább ebben sikerült lépést tartanom a nálam sokkal tapasztaltabb kolléganőkkel. Egyik kávézástól a másikig már túl lehetett élni a munkanapot, kávézás közben pedig jó tippeket kaptam párkapcsolati problémák kezelésére.

Nagy szükségem volt erre is, pont akkor csapott le rám az első szerelem. Sokat sírtam, hetente kétszer az öngyilkosság gondolata is megkísértett, mikor nem csörrent meg egész nap az az átkozott telefon. Önsanyargató kísérleteket végeztem, tele tudom-e sírni a párnámat egyetlen éjszaka alatt? Mivel sosem jött össze, kipróbáltam, meg tudom-e fojtani magamat az arcomra szorított párnával? Ez sem sikerült.

A sok küzdéstől és szenvedéstől éreztem, hogy a szívem már nem bírja sokáig. Mikor aztán elájultam az irodában, a kolléganőim elvittek az üzemi orvosi rendelőbe. A jóságos öreg apóka – ma már talán fiatalnak aposztrofálnám – megkopogtatta a mellkasomat, sztetoszkópjával alaposan kihallgatta az össze-vissza kalimpáló szívemet. Megkérdezte, hány kávét iszom naponta, és hányat ittam régen. Hümmögött, cöccögött, csóválta a fejét.

– Nagy a baj? – kérdeztem.

– Hát, bizony-bizony. Alighanem komoly baj van ezzel a fiatal szívvel. Valami más is bánthatja a kávén kívül.

Nem álltam a pillantását, nagyon szégyelltem magam a gyengeségemért. Hát nem, nem ilyen könnyű engem legyőzni! Nem hagyom magam.

Elsőként a kávéivással szakítottam. Aztán a szerelmet próbáltam meg racionális mederbe terelni. Az is sikerült. Igaz, csak nagy áldozatok árán: férjhez mentem.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kérjük adja meg a hiányzó számot *