Mersdorf Ilona: Én-múzeum

 

Mersdorf Ilona: Szőttes
Mersdorf Ilona: Szőttes

Vilma mindig is tudta, hogy egyszer valami világraszólót fog alkotni. Erre készült egész életében. A nevét is megváltoztatta, hogy az nemzetközileg szépen csengjen, ha majd utoléri a világhír.

Szép és eredeti tárgyakkal vette körül magát, amelyekről úgy érezte, kifejezik belső énjét. Mivel Wilma már negyvenes éveit taposta, ez az én eléggé összetett volt.

Egy sarokba állított sáros gumicsizma szülőföldjét őrizte a talpán. Egy kis bőröndbe csomagolt hordozható pókerszett szerencsés anyagi helyzetét volt hivatott szimbolizálni. Egy cápaállkapocs elfogyasztott férjeire emlékeztette.

A feng-shui elveknek megfelelő sarokban, nőiességét egy baba formájú szobainas – vagyis hát inkább szobalány – jelenítette meg, rajta kamaszkorának pipacsvörösen fodrozódó szoknyája és ábrándosan hímzett mellénykéje. A hangsúly kedvéért a kompozíció kis emelvényen állt, előtte rózsavizes párfőmös üvegcse és kulcsra zárható napló, amely egyre várta a titkolni való kalandokat.

De Wilma nem csak tárgyakat: elveket, sőt, életszemléleteket is gyűjtött. Politikai nézetét egy vasfüggönyből kivágott szögesdrót darabka jelképezte, valamikor volt vallásait egy Buddha-szobor, egy görög ikon és egy műdrágakövekkel kirakott aranykereszt.

Wilma úgy érezte, mindezek szervesen belé épültek, sőt, szilárd értékekké szervültek. De az emberiség csak nem akarta felfedezni, pedig minden területen nyitott volt arra, hogy odaadja magát neki.

Aztán egy Tahitin festett Gaugain kép előtt állva hirtelen megvilágosodott. Bár a kép egy párizsi múzeum falának sivár síkjába simult, a teremben megérinthetőek voltak a megfestett tárgyak: a művész magakészítette faragványai és agyagedényei. Wilma rájött, hogy magának kell megteremtenie személyes életterét és önmagát, mint Gaugainnek azon a távoli szigeten.

Fúrt-faragott, kopácsolt, szögelt, majd a maga alkotta szövőszéken szőni kezdte színes álmait. Neve alá az ajtóra kitett egy – természetesen kézzel írott – táblát:

ALKOTÓMŰHELY

minden nap, huszonnégy órán át látogatható

(elhangzott az IRKA felolvasóestjén, 2015.11.26-án)

Egy hozzászólás a(z) “Mersdorf Ilona: Én-múzeum” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kérjük adja meg a hiányzó számot *