Ötven éve őrzöm a szekrény aljában
azt a kék piros sárga ruhámat
amiben huszonegyévesen hunyorgok
a fotón a Szent Márk téren,
a Campanile téglavörösen fénylett a Piazzettán,
kezemre szálltak a galambok,
s a bronzlovakat éppen állvány takarta el.
Velencében ettem életemben először
bolognai spagettit Chiantival,
három hét múlva összevissza kóvályogtunk
a sikátorokban mire megtaláltuk
a trattoriát, hogy újra belekóstoljunk a
a szabadság paradicsom ízébe,
a vörösbor lágyan bódító csókjába,
nem messze a Sóhajok Hídjától,
ami alatt párok gondoláztak
az örök szerelemben bízva.
Az Irka tábor „Azok a régi nyarak” feladatára íródott
No, most eszembe juttadtad, a 90-venes években voltam Velencében, a Szent Márk téren nekem még a fejemre is szálltak a galambok de a déli haragszóra mind felrepült. A sok emlék közül egyet biztosan nem felejtek el, a halpiacot. Életemben még olyan bűzt nem szagoltam. 2011-ben ismét arra jártam, de inkább ellenkező iányba mentem vaporettóval. Persze ott minden irányban felejthetetlen. Veder Napolit et poli morire.