Réunion sziget flórájának bemutatását két kedvencemmel kezdem. Egyik ámulatból a másikba estem, amikor karnyújtásnyira tőlem elém bukkant magas, sudár törzsével és ernyő-alakú ágaival a Fougére arborescente, a páfrány-fa, ami őshonos itt.

A másik fa, amivel szerelembe estem, a L’Arbre du voyageur – Utazó pálmája.

Kimeríthetetlenek a tudnivalók Réunion sziget fáiról, növényeiről, könnyű elveszni a részletekben. A legegyszerűbb csoportosítás szerint, vannak:

1. endemikus, őshonos növények, melyek már a lakatlan sziget idején itt voltak

2. behozott növények, melyek annyira megszokták a klímát, hogy honosnak számítanak

3. egzotikus, más szigetekről, országokból hozottak, szintén jól akklimatizálódtak

2007 tavaszán alakult egy szervezet, főleg az endemikus (őshonos) növények megmentésére, Parc National de La Réunion névvel. Ez a terület a sziget 40%-a.

A térképen kékkel jelölt terület 105 447 hektár, 1600 őshonos, 240 páfrány és 756 mohaféle található itt.

2010 augusztusától a vulkáni csúcsok, völgykatlanok és sziklafalak a Világörökség részei lettek. Saint-Denisben, a Jardin de l’État kerítésén körben kifüggesztve, rengeteg plakátot csodálhattunk meg a hír bizonyítására. Legszívesebben az összeset megmutatnám. A növényeknél maradva, kettőt választottam, íme:

A szigetre behozott növények közül a legjelentősebb a La canne á sucre: a cukornád. Mondhatjuk úgy is, Réunion mindennapi kenyere. A Bourbon szigetre a 17. század végén került, a kávé és fűszer ültetvények helyére. A trópusi éghajlat kedvező számára, a sok napsütés és a magas hőmérséklet miatt. Jelenleg a termőterület 55%-a cukornádültetvény. A száraz évszakokban vágják a nádat, júliustól decemberig, még mindig kézi erővel, mert a terep adottságai miatt nehéz gépesíteni.

Ezt a cukornád típusait bemutató fotót a Conservatoire Botanique de Mascarin kertben készítettem, egy kellemes szeptemberi délelőtt. Az évek során volt szerencsém többször is ellátogatni ide, s az évszaknak megfelelően megcsodálni az éppen virágzó növényeket. Az egész terület tizenkét hektár, kutatóközpont is egyben. A természetvédelmi területen belül a kert három hektár, négyezer növényt, főleg őshonost mutat be. Több részre tagolódik: helyi mezőgazdaság története, őshonos flóra, endemikus fajok, kaktuszok, pálmafák, orchideák és bambuszok.

A központi épület egy gyönyörűen felújított kreol villa, ami Antoine Sosthène Armand de Châteauvieux kreol márkié volt. Az 1857-ben épült ház megnézhető belül is.

A tavirózsás szökőkút mellett az orchideák kápráztatnak el minket, amiből hihetetlen, de húszezer faj létezik a világon. Réunion-on mindennapos az erkélyeken, kertekben. Az orchideák párás alagsorában él a Barbe espagnole – spanyol szakáll bromélia, aminek nem kell föld, a levegőből táplálkozik. Élősködő, de nagyon impozáns, ahol felbukkant, én mindig megcsodáltam.

Sétánkat a pálmák útján folytatjuk. A precíz ismertetőből itt sincs hiány. Lefényképeztem, s most erről másolom le a négy endemikus pálmafaj nevét: Le palmiste blanc, Le palmiste rouge, Le latanier rouge, Le palmiste poison. Látható még itt datolya, royal, Bismarck, kókusz, mexikói, legyező, palack, királynő-pálma. Megállapíthatjuk, hogy amit itt nem látni, az már nincs is a világon. A poison annyira mérgező, hogy még a patkányok is elkerülik. Ezt olvasva a táblácskán, a híres Dior cég klasszikus illata jutott eszembe, a Pure Poison – tiszta méreg. Ezek szerint Dior nem félt, hogy a nőket elriasztja ez az elnevezés, sőt egy új termékük Midnight Poison néven ismert. Kedvelem mindkettőt, és nemcsak éjfélkor „mérgezem” magam.

Azt, hogy a kaktuszok szúrósak és többféle alakúak, eddig is tudtam, de hogy lehetnek szépek is, arról most bizonyosodtam meg itt, a Mascarin kertben. A rengeteg óriásira nyúlt növény között Mexikóban éreztem magam, már csak egy sombrero és  tequila hiányzott.

A banán hímvirágát áhítattal néztem, a színei, alakja és praktikussága miatt. Praktikus, hiszen a levelek felnyílásával szóródik könnyedén a levegőbe a pollen. Kinevettek a családtagok, ahogy közelről, messziről és különféle szemszögből fényképezgettem.

A következő képen a kakaófa termését láthatjuk. A barnás-vöröses ellipsziseket az ember vágyódik megérinteni, hogy érzékelje valódiságukat.

A sziget növényeinek ismertetéséből a vanília kihagyhatatlan. Réunion szigeten való karrierjét egy rabszolgafiúnak, Edmond Albiusnak köszönheti, aki a növények iránti fokozott érdeklődése miatt felfedezte a kétnemű virág kézzel való megtermékenyítését 1841-ben, azóta is ezt a módszert alkalmazzák.

Réunion sziget növényeinek bemutatását befejezni nem lehet, csak abbahagyni. Most, az első rész végén fejet hajtunk Joseph Hubert és Pierre Poivre botanikusok szobrai előtt Saint – Denisben.

A két tudós barátsága 1769-ben kezdődött, a fűszerek közül a szerecsendió és a szegfűszeg szigetre behozatala fűződik nevükhöz. (2010)

Pierre Poivre (1719-1786 )

  

Joseph Hubert (1747-1826)

illusztráció: a szerző fotói