illusztráció: pixabay
Édesanyám emlékére
angyal megfogott
elvitt messze
itt maradt
huncut mosolyod
egy pillanatra
érzem mint nézel
a felhők mögül rám
ne sírj mondod
nevess velem
mint boldog
napjainkban együtt
nagyon szerettelek
ne félj
fogom a kezed
szorítalak erősen
énekelnek az angyalok
várnak, s már látom
közéjük tartozol
Ó, de szép!!!!!!!!!!!!!!! Köszönöm, hogy elküldted személyesen nekem is. Nagyon köszönöm! Megvallom, megijedtem, mikor elolvastam: In memoriam,- hogy esetleg valaki az ismerősök közül… De, nem! Szerencsére nem!
Szíves engedelmeddel, kedves Zsuzsa, ezt beteszem a blogomba halottak napjára. Mert mindenkihez szól!
További eredményes alkotó tevékenységet kívánok!
Köszönöm szépen.
Nagyon szép vers!
Sokat szoktam gondolni édesanyádra, gyakran emlegetem, kedvességét, vidámságát, a szép miskei napokat, baráti együttléteket.
Kedves lényét őrzöm jó emlékezetemben.
Köszönöm, hogy megosztottad. Szép, igaz vers.
Veled örülök, hogy már tudsz írni édesanyád elvesztéséről és a szíved megbékélt.
“…érzem mint nézel a felhők mögül rám…”
Kösz Klári. Ez 3 éves vers, szívem megbékélésében az idő múlásában bízhatok. Szabó T. Anna sorai segítenek ebben:
Nézd, kedves É.: nem kérlek, hogy legyél,
sem hogy gondolj rám odaátról, a
pelyhes sötétből, hol frissen kikelt
halottain ül a karmos halál.
Cserébe annyit kérek csak: te se
kívánd, hogy rád gondoljak, álmaim
ne kísértsd többé sírásoddal, én
nem tudlak visszahozni — hadd legyek,
még egy kicsit, sötét ágyamban: ez
más, mint a tied: dobog, meleg.