Feketéné Bencsik Julianna: Végsőkig elszántan

(Székely Bertalan Egri nők című festménye inspirálta gondolatok)

Az asszony elzárja a televíziót, lekapcsolja a villanyt. Fáradt, amint lefekszik, azonnal elalszik. A lakásra fekete, fojtogató csend borul. Az asszony álmában hadonászik, az ágytáblát rugdossa, mintha küzdene valakivel. Torkából sikolyra emlékeztető hangfoszlányok törnek elő. Felriad. Felül az ágyban, mélyeket lélegzik, lassan megnyugszik, majd újból álomba merül.

Reggel a rádió hangjára ébred. Felkel, kimegy a konyhába. Megfőzi reggeli kávéját, az aromás illat szétárad a levegőben. Miközben aprókat kortyol a kávéjából, felidézi éjszakai álmát. Elhatározza, felkeresi a képet, amelyet álmában látott.

Vasárnap van, nem kell sietnie. Megreggelizik, lezuhanyozik, és zöld kosztümjét magára öltve elindul a budai várba, az álmában látott festmény felé.

Megáll a képtől pár méterre, onnan szemléli a hatalmas festményt. Mint mindig, most is a kép középpontjában álló, a sebesült harcosok helyébe lépő nő ejti foglyul pillantását. A XVI. századi öltözetet viselő nő arcáról rémület, a magába fojtott sikoly, a végső küzdelemre való elszántság olvasható le, amint tekintetét a túlerőben levő, várat ostromló törökökre szegezi. A jobb kezében levő karddal az ellenséget szabdalja, baljával pedig vigaszt adóan markolja meg az egyik haldokló várkatona karját. Félelmetes ez a kétségbeesett küzdelem, a mindent feláldozó akarat ábrázolása egy nőalakban, aki a hazájáért, családjáért küzd. A két másik egri nőt, akik fonott kosárból köveket öntenek le a vár falán felkúszó török betolakodókra, valamint a kárminpiros háttérben folyó heroikus küzdelem alakjait szinte észre sem veszi a képet néző asszony. Őt ez az erő, ez a pozitív kisugárzás érdekli, ami a fehér blúzos, barna pruszlikos főalakból árad. Ezt az elszántságot akarja most magába szívni.

Felidézi a kép történelmi hátterét, melyet az irodalom már számos formában feldolgozott. A kép festőjéről tudja, sokáig száműzetésben élt, és csak a kiegyezés utáni hazatérését követően alkotta meg ezt a heroikus festményt, melyen a nemzetben rejlő összefogást, erőt és önfeláldozást ábrázolja. Mindezt a kép középpontjában lévő nő testesíti meg, reményt adva a szemlélőnek, hogy nincs lehetetlen.

Az asszony sokáig nézi a képet. Arcvonásai lassan megkeményednek, szeme elszántan csillog, a levegőt is szaporábban veszi. Testében szétárad az egri nőből sugárzó erő. Amikor búcsút int a képnek, már érzi magában azt az elszántságot, melyre másnap szüksége lesz a válóperes tárgyaláson.

A múzeum büféjében kávét kér. Megkönnyebbülten kortyolgatja, mert már tudja, másnap nem elveszetten, hanem erős asszonyként lesz jelen azon a tárgyaláson.

illusztráció: wikipedia

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kérjük adja meg a hiányzó számot *