Akaszd be kabátodat a ruhatárba és lapozz bele a programfüzetbe.
Augusztus 12-14 között ismét megrendezzük az Irka nyári írótáborát Siófokon.
Témák:
Hogyan ne indítsunk történetet? – a narratív horog
Minden jó, ha a…. kezdet jó
Expozíció – infóadagolás – The Pope in the Pool
Dramaturgia – A támadásponttól a krízisig
Vers mindenkinek
Jelentkezés és részletes információ: istoka@gvkik.hu
A könyv ünnepének alkalmából vendégül láttuk június 7-én a Könyvtárban Dés Mihály írót, Dés László zeneszerzőt és fiát, Dés Andrást, aki ütőhangszeres zenészként vált világszerte ismertté. A háttérben Dés Marcinak, Mihály képzőművész fiának képeit láthattuk a kivetítőn.
Dés Mihály első két könyvéből olvasott fel részleteket – bár sokkal találóbb volna azt mondani, hogy eljátszotta a szövegeket, hiszen azok előadásában valóságos színpadi jelenetekké nőtték ki magukat. 4 Dés est a könyvtárban bővebben…
Időkapszula – Gödöllői Irodalmi Díj 2016 címmel hirdetett pályázatot Gödöllő Város Önkormányzata, a Gödöllői Városi Könyvtár Irodalmi KerekAsztala, az Irka és a Gödöllői Ottlik Kör a település és a gödöllői kistérség tehetséges, pályakezdő irodalmi alkotóinak felkutatására, támogatására, elindítására az írói pályán, s tevékenységük elismerésére.
A zsűri tagjai Czigány György József Attila-díjas költő, Galántai Zoltán író és Kemény István József Attila-díjas költő voltak.
A Gödöllői Irodalmi Díj pályázat eredménye:
Vers
1. hely: Galló Kovács Zsuzsanna: Engem innen
2. hely: Székely Péter: Időrokka
3. hely: Sütő Fanni: Robotrománc
Próza
Megosztott 1. hely: Mersdorf Ilona: Kincsesláda és Sütő Fanni: Családi Legendárium
3. hely: Székely Péter: Neszveda Vendéglője
Gödöllői Városi Könyvtár és Gödöllői Ottlik Kör különdíjban részesült: Pecznik Éva: Falaimban az áradó élet
A díjakat Fülöp Attiláné, a könyvtár igazgatója, Gémesi György és dr. Nánási Éva címzetes főjegyző adták át.
Gratulálunk minden résztvevőnek, és a nyerteseknek!
Nyirán Ferenc költő és Kabai Lóránt szerkesztő lesz az Irka és a Gödöllői Városi könyvtár vendége 2016. június 2-án este 18 órakor.
Nyirán Ferenc: kettőből egy
még két frottírköpeny lóg
a fürdőszobafogason hófehéren
kék puha pizsamád a komódban
s megterítve ebédhez két személyre
kávé és nosztalgiakrémes a desszert
ám csupán egy olvasólámpa
világít esténkét az ágyadnál
s ha lágy női kezet akarsz
érezni a tarkódon bármily
nevetséges is de
fodrászhoz mész
Az író – költő abból él, hogy emlékezik – kezdte a múltidézést szombaton délután Szabó T. Anna, s felolvasta A változás c. versét, megidézve benne régi lakóhelyük virágzó akácfáit, melyekre mindig nosztalgiával gondolnak vissza. Elmesélte, hogy jelenlegi, budaörsi házuk ablakából gyönyörű a kilátás, de férje mégis háttal az ablaknak ülve írja történeteit.
„A másik személye itt az otthonunk” – vallottak egymásról Takács Zsuzsa költő sorával, ami legszebben fejezi ki egymás iránti érzelmüket. A szerelem és irodalom a kezdetektől összefonódott életükben. Gyuri már tizenöt évesen író akart lenni, amit Anna komolyan vett, s boldogan olvasta minden nap a tőle kapott ajándék novellákat. Galló Kovács Zsuzsanna: „Akik ismerik egymás melegét” bővebben…
Horváth Piroska festménye
Mindenkit szeretettel várunk egy érdekes, tartalmas irodalmi délutánra a költészet napja kapcsán. Kedvcsinálónak a költőnő egyik gyöngyszemét ajánlom figyelmetekbe:
Szabó T. Anna
A mai nap
„Ahol én fekszem, az az ágyad”
1
Képzeld, mi történt. Kora délelőtt,
amint utaztam új lakást keresni,
és azon tűnődtem, hogyan tovább,
míg üres szemmel bámultam a boltok
januári, kopott kirakatát,
és annyi minden eszembe jutott –
hirtelen tényleg csak a semmit láttam:
a házak közül épp kirobogott
a villamos, a hídra ráfutott,
s a megszokott szép tágasság helyett
köd várt a láthatatlan víz felett –
döbbenten álltam.
Köd mindenütt: a szorongás maga
ez a szűk, hideg, fehér éjszaka;
éreztem, hogy most ez az életem:
hogy gyorsan megy, de nem én vezetem,
hogy megtörténik, de mégsem velem,
hogy ott a látvány, s mégsem láthatom,
hogy sínen megyek, biztos járaton,
de hídon: földön, vízen, levegőben,
és felhőben is, mint a repülőben,
s a valóságnak nincs egyéb jele,
mint kezemben a korlát hidege.
Két hosszú perc, míg újra volt mit látni.
És most úgy érzem, megtörténhet bármi. Költészet napja program előzetes bővebben…
Nem szoktam pályázni, de amikor megláttam az Irodalmi Rádió „Az év orvos költője” felhívását úgy éreztem, ott a helyem. Nem hagyhatom ki életemből ezt a lehetőséget, hiszen nyugdíjas orvosként pár éve versírással foglalkozom.
Február közepén kaptam a visszajelzést, melyben örömmel értesítettek, hogy alkotásaimmal sikeresen szerepeltem, s ezzel esélyes lettem Az év orvos költője 2015. díjra.
Márc. 12-én, szombat délután izgatottan közeledtem a budapesti XV. ker. Csokonai Művelődési Házhoz, a díjkiosztó ünnepély helyszínéhez. Lassan szállingóztak a résztvevők, közvetlenül kezdés előtt még csak félháznyian voltunk. A szervezők megvárva a későn jövőket, negyed óra késéssel kezdtek. Zsoldos Árpád az Irodalmi Rádió főszerkesztője köszöntőjéből megtudtam, hogy 152 pályázóból, 26-nak küldtek levelet, s most ezekből olvasnak majd fel párat az Irodalmi Rádió munkatársai. A prózával kezdenek, a versek a szünet után kerülnek csak sorra. Lélekben megnyugodva hátradőltem, s átadtam magam a novellák meghallgatásának. Megadták a módját, akik oklevelet és könyvajándékot kaptak, azokét mindet felolvasták. A bőség zavarában éreztem magam. Az idén négy helyezést osztottak ki, s a próza kategória harmadik helyezettje után jött a szünet, ami a tervezettnek a duplájára sikeredett.
Mire végre a versekhez értünk kissé fáradtan, de annál nagyobb izgalommal vártam az eredményt.
A versek bemutatása lényegesen pörgősebb volt a hosszú prózai műveknél. Az asztalon egymás tetején felhalmozott oklevelek a könyvajándékkal már majdnem elfogytak, amikor végre meghallottam egyik versem címét, s adataim megjelentek a kivetítőn is. Óriási élmény volt hallanom saját művemet! Ambivalens érzés vett úrrá rajtam, a mondatok, költői képek hol ismerősen, hol idegenül hatottam rám.
Márai szerint: „Az élet üres marad, ha nem töltöd meg valamilyen veszélyes és izgalmas feladattal.”
Számomra az orvos-költő pályázat megmérettetése izgalmas feladat volt, s bár nem lettem dobogós helyezett nincs bennem hiányérzet. Boldogan várom a megígért megjelenést az Irodalmi Rádió antológiájában.
Galló Kovács Zsuzsanna:
félve, finoman
ha közelebb lennél
megérintenélek
félve, finoman
ne törjön el
a pillanat
kínai váza
tojáshéjporcelánja
átlátni rajta
oly vékony
mint az álom
arcod közeledni
látom s eltűnni
hirtelen mielőtt
megérintenélek
ha közelebb lennél
megmondanám végre
félve, finoman
ne értsd félre
fontos vagy
biztosan tudom,
fontos vagyok én is
elhinni vágyom
nem vagy tőlem távol
megtörténhet mégis
bennem van a kétely
elmúlik az élet
még mielőtt téged
megérintenélek
illusztrációk: a szerző fotói
a szerző fotója
„Vannak emberek, akik beérkeznek az életünkbe, majd ugyanolyan gyorsan el is tűnnek. Mások lábnyomot hagynak a szívünkben, és onnantól kezdve már nem ugyanazok vagyunk, mint voltunk.”
(ismeretlen szerző)
Horváth Piroskáról a fenti gondolat jutott eszembe találkozásunk után. Piroska közvetlen, barátságos lényéből korát meghazudtolóan sugárzott az életerő és az élet szeretete.
Elég volt mosolygós arcát néznünk ahogy sürgött-forgott körülöttünk elénk tárva festészetének remekműveit, hogy mi is ugyanazt a lelkesedést érezzük, mint ő alkotás közben. Megelevenedtek a színek előttünk, és nem győztünk válogatni a szebbnél szebb képekből.
Ilona beharangozó mondatán: „ senkit sem enged el üres kézzel” nevetek azóta is. Piroska elhalmozott minket, s mi boldogan megadtuk magunkat.
A festészet csak egyike Piroska tevékenységi köréből, kiállításokat szervez, szívügyének tartja a tapintható képeket a vakok és gyengén látók számára. Költőtársaival könyveket készít, hangoskönyvre mondja utazásait, és képeit felhasználva relaxációs CD-t gyárt. Évek óta blogot tart fenn, s jelenleg életrajzából regényt ír. Egy cseppet sem csodálkoztam, hogy színésznőnek készült, s ha nem is hivatásszerűen, de amatőr színjátszóként sok szép élményben volt része.
Köszönjük Piroskának a látogatást, a felénk sugárzó szeretetet, ami áradt derűs személyiségéből. Köszönjük a szívünkben hagyott lábnyomot. Piroskát megismerve vidámabbak és boldogabbak lettünk, kívánunk még sok szép tevékeny évet számára, és sok sok találkozást velünk a jövőben.
https://picasaweb.google.com/piroskaho/GodolloiTalalkozo
https://picasaweb.google.com/piroskaho/Kollazsok
Március 11-ei IRKA találkozónkon vendégünk lesz Horváth Piroska festőművésznő, akinek képei már többször gazdagították blogunk képzőművészeti anyagát.
Gyertek el, nézzétek meg eredetiben is a munkáit! Azt is megsúgom zárójelben, hogy megjegyezte, senkit sem enged el üres kézzel…
Horváth Piroska: Életem
Romániában, Erdélyben születtem, iskoláimat Kolozsváron végeztem, majd Besztercén tanítottam 28 éven át biológiát, kémiát, lélektant. Néhai férjemmel, Horváth Pál magyar irodalom tanárral a város magyar kulturális életében tevékenyen részt vettünk: színjátszó kör, irodalmi kör, népi egyetem, író-olvasó találkozók.
1985 óta Ausztriában, Riedben élek, ahol megvalósíthattam régi álmaimat: utazás a nagyvilágban, más tájak, népek, kultúrák megismerése.
Irodalommal is foglalkozom, könyveket készítek. Megvalósításaim: 16 fotókkal illusztrált útirajz, 37 hangoskönyv, 7 e-könyv M. Simon Katalin költővel: Egy kép egy vers, Színek és szavak, Pillanatok, Seres László költővel: Színes gondolatok, Megyek haza, Mersdorf Ilonával: Absztrakt miniatűrök (versek), Fábián Tibor lelkésszel: Gugyerák (glosszák).
http://piroska.jimdo.com/k%C3%B6nyvek/
2005 óta festek. 36 tárlatom volt (22 egyéni és 14 csoportos) – 7 országban: Románia, Magyarország, Ausztria, Németország, Svédország, Olaszország, New York.
Több száz képem található magángyűjteményekben a világ különböző részein: Románia, Magyarország, Ausztria, Németország, Olaszország, Svájc, Horvátország, Svédország, Hollandia, Brüsszel, Kanada, Egyesült Államok, Ausztrália, Thaiföld, Hongkong.
Közel 70 évesen kezdtem festeni, addig azt sem tudtam hogyan kell egy ecsetet kézbe venni, azóta meg mondhatni nem esik ki a kezemből.
Nem a valóságot másolom, azt vetem papírra, amit életem során magamba szívtam, feldolgoztam és tároltam; de nemcsak az egykori élményeket, hanem azt a színes érzelmi töltetet is, amellyel mostanig őriztem őket becsomagolva, lelkem mélyében.
Hosszú életem során mondhatni gazdag örökséget halmoztam fel, melyet most nemcsak festmények, hanem regény formájában is próbálok feldolgozni.
A festés számomra terápia és szórakozás, vagy méginkább játék. Játék a színekkel, formákkal, anyagokkal.
Kísérletező festő vagyok, szeretek mindig új eljárásokat kipróbálni, különösen, ha egyik-másik már a kisujjamban van, oly sokat gyakoroltam.
Festményeim a következő kategóriákba sorolhatók: Virágok, Szirmok, Tájképek, Absztrakt munkák, Szivárvány, Kék világom, Vörös bolygó, Touch me! (a látássérültek számára kidolgozott technika), Rezgések, Misztikum, Hangulatok, Sorsok, Digitális képek, Fekete-piros, Töröljük a múltat! Agytorna, Pipacsmező, Játék a színekkel, stb. Ezek közül leggazdagabb a Virágok sorozat. Ezért a Virágfestőnő névvel illetnek.
Képeimet fénymásolva és digitalizálva, megzenésített Galériákba foglalom és CD-re rögzítem. Időtartamuk 30-35 perc. Átlag 35-45 képet, valamint azok digitális változatait tartalmazzák. Eddig 90 egyéni Galéria született és 8 közös, más festőművészekkel: a barcelonai festővel, Bluebird-el, a riedi Kubinyi Papp Rozália festővel, valamint Terényi Ede kolozsvári zeneszerzővel.
Életrajzi adataim (részben) megtalálhatók az Erdélyi Magyar KiKicsoda 2010 lexikonban.
Elérhetőségeim:
“S az események, melyek az időben
Mindig egyformán vannak, voltak, lesznek,
Egymás után jövőnek látszanak.” (Czóbel Minka)
Idén ötödik alkalommal hirdetjük meg a Gödöllői Irodalmi Díjat Időkapszula címmel.
A pályázatra olyan irodalmi igényességgel megírt alkotásokat várunk, melyek
múlt, jelen és jövő kapcsolatát idézik meg, vagy a mai kor emberének üzenetét
küldik a jövőnek, de lehetnek fantasztikus vagy utópisztikus írások is egy
elképzelt, jövőbeni Gödöllőről.
A részletes felhívás a képre kattintva érhető el.
