illusztráció: pixabay.com

Na végre! Felértem. Kíváncsi lennék, ki volt az a barom építész, aki 865 lépcsőt tervezett a toronyszobához? Még jó, hogy minden nap children – fitneszezek, és tajcsizok a tengerparton. Futni is szoktam a kastély melletti erdőben. Már kértem apámtól egy olyan szintetikus futópályát, amilyen a Margitszigeten van, Magyarországon. Érdekes lehet ez az ország. Olvastam, hogy szuper színitanodáik vannak. Jelentkeztem is az egyikbe, aminek megtetszett a hosszú neve: Goór Nagy Mária Színitanoda Egyesület Művészeti Szakgimnázium. Visszaírták, hogy jelenleg királylányokat nem vesznek fel, most a csúnya, karakteres arcok a menők. Különben is mit akarok én, ha nemsokára megszúrom az ujjam, és 100 évig fogok aludni. 115 éves nőkre már nincs szükségük, azokat már nem akarják zaklatni a hetvenes rendező-férfiak.

Úristen! Milyen ráncos az arca az anyókának. Az biztos, hogy nem kapott se botox injekciókat, se HIFU ( Nagy-Intenzitású Fókuszált Ultrahang) kezelést soha életében. Jó reggelt öreganyó! Megjöttem. A sorsát senki sem kerülheti el. Mutassa meg melyik az orsó, gyorsan megszúrom magam, és haladjunk. Aludni szeretnék már, ha a Grimm testvérek voltak olyan galádok, hogy 100 év alvásra ítéltek. Szabad ilyet csinálni? Ezt tanították nekik a kreatív írói kurzusokon? Végül is jól jártam, hisz a királyfi csókja felébreszt majd, és élünk utána, mint Marci Hevesen. Már most mondom, hogy csak szép hapsit fogadok el, minimum olyan legyen, mint Vecsei H Miklós, a 21. század Rómeója, akinek csodálatosan duzzadt száját öröm lesz megérintenem ajkaimmal. Már a gondolatára is vibrálok.

Mi van? Elmarad az alvás? Ne má! Nekem kell megcsókolnom egy csúf békát? Kikérem magamnak! Én Csipkerózsika vagyok, nem csókolgatok mindenféle varangyokat. Falhoz is vághatom? Na, ez már döfi, mindig is érdekelt a szado-mazo.

Raffaello Santi: Krisztus feltámadása 1499

„Gyerekkoromban a húsvéti ünnepet megelőző napok tragikusan hatottak reám. Egyszerre megváltozott a levegő színe és íze: sápadtsággal, nemes és gyászos virágszaggal, gyertyafénnyel telt meg a levegő. A dominikánusok terén körmenetek vonultak el, zászlókkal, melyre a Gyermeket és a Bárányt hímezték, s a tót asszonyok fájdalmas hangon énekeltek, mintha valamilyen jóvátehetetlen gyász szakadt volna a világra. E napokban féltem és nem mertem az utcára menni. A misztériumok nemcsak a szertartásokban élnek. „Keresztények sírjatok” – énekelték a templomban, s ilyenkor mindig sírnom kellett. Mintha személyes közöm lenne a húsvéthoz, mintha a harangzúgásból, az énekből hozzám is szólana valami végzetes és magánügyszerű. Az emberben van valamilyen isteni anyag, ami nem pusztulhat el, s van benne emberi anyag, mely irtózatosan tud szenvedni. Ezt éreztem. Ezért féltem.” (Márai Sándor)

kiemelt kép: Raffaello Santi: Keresztre feszítés (Citta du Castello oltárkép)

„A harangok elhallgattak, az ünneplők a nagy csöndben az ablakhoz álltak, nézték a havas éjszakát, a múló időre gondoltak, a halottakra, az életre.
Mit is akarok, még az élettől? – gondoltam, pezsgőspohárral a kezemben. – Élni végtelenül, mint egy sejt, melynek egyetlen értelme és becsvágya a korlátlan létezés?
Nem akarok már végtelenül élni. Mindent megkóstoltam, ízleltem a halált és az örömet. Most már az élet értelmét akarom. Mi az élet értelme?
Az évek elhozták ezt a titkot is: egy reggel felébredtem és megtelt vele az életem. Most minden egyszerűbb, érdekesebb és reménytelenebb. Az élet értelme az igazság. A tűnődés és a kétely, a kutatás és a kielégülés, a tévedések és káprázatok, a jelenségek, és az enyészet mögött van valamilyen közös értelem, mely sugárzik és áthatol mindenen. Ez az igazság nem tételes.” (Márai Sándor: Január)

illusztráció: pixabay.com

„Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni.” (Márai Sándor)

„Az időben minden megmarad, de olyan színtelen lesz, mint azok a nagyon régi fényképek, melyeket még fémlemezre rögzítettek. A fény, az idő lemossa a lemezről a vonások éles és jellegzetes árnyalatait. Forgatni kell a képet, s a világítás bizonyos fénytörése szükséges ahhoz, hogy a vak fémlemezen megismerjük azt, kinek arcvonásait egyszer magába szívta a tükörlap. Így halványodik el az időben minden emberi emlék. De egy napon fény hull valahonnan, s akkor megint látunk egy arcot.” (Márai: A gyertyák csonkig égnek )

fénylő gyertyáink

értetek égnek sajgó

könnycseppjeinkben

illusztráció: pixabay.com

az albérlet küszöbén
feküdt mozdulatlan
szinte észre sem vette
mint lépek át felette
Hozzád
hófehértiszta szőrét
hajnalonta
megérintettem
búcsúzáskor
mint egy kedves barátot
aki mindent látott
de nem szólt
hogy oly könnyedén
lépsz majd át rajtam
ahogy én tettem vele
minden alkalommal

Megjelent a Darwin parázik c. Irka antológiában. Megvásárolható a Gödöllői Városi Könyvtár regisztrációján.

Ára: 2 700 Ft