Istók Anna bejegyzései

Nyári írótábor

DSC_1087

Augusztus 12-14 között ismét megrendezzük az Irka nyári írótáborát Siófokon.

Témák:

Hogyan ne indítsunk történetet? – a narratív horog

Minden jó, ha a…. kezdet jó

Expozíció – infóadagolás – The Pope in the Pool

Dramaturgia – A támadásponttól a krízisig

Vers mindenkinek

Jelentkezés és részletes információ: istoka@gvkik.hu

Jager Luca: A lebegő fiú

Didier Martin – A lebegő fiú c. könyv ajánlója

Illusztráció: pixabay.com
Illusztráció: pixabay.com

Nem tudhatom, hogy az, aki könyvajánlómat az irka honlapján olvassa, szokott­e repülni.

Nem repülőgépen, netán helikopteren vagy léghajón, és még sorolhatnék néhány, az embert levegőbe emelő alkalmatosságot. Nem erre a fajta, mesterséges vagy másodlagos repülésnek nevezhető emelkedésre gondolok, hanem arra, amikor az ember úgy repül, hogy egyszerűen rátámaszkodik a levegőre és elengedi magát. És repül.

Nos, erről szól ez a könyv. Erről a kérdésről, és a repülő emberekről, azon belül is elsősorban egyetlen repülő emberről, Raphaelről.

Jager Luca: A lebegő fiú bővebben…

Gödöllői Irodalmi Díj ötödször

Időkapszula – Gödöllői Irodalmi Díj 2016 címmel hirdetett pályázatot  Gödöllő Város Önkormányzata, a Gödöllői Városi Könyvtár Irodalmi KerekAsztala, az Irka és a Gödöllői Ottlik Kör a település és a gödöllői kistérség tehetséges, pályakezdő irodalmi alkotóinak felkutatására, támogatására, elindítására az írói pályán, s tevékenységük elismerésére.

A zsűri tagjai Czigány György József Attila-díjas költő, Galántai Zoltán író és Kemény István József Attila-díjas költő voltak.

A Gödöllői Irodalmi Díj pályázat eredménye:

Vers

1. hely: Galló Kovács Zsuzsanna: Engem innen

2. hely: Székely Péter: Időrokka

3. hely: Sütő Fanni: Robotrománc

Próza

Megosztott 1. hely: Mersdorf Ilona: Kincsesláda és Sütő Fanni: Családi Legendárium

3. hely: Székely Péter: Neszveda Vendéglője

Gödöllői Városi Könyvtár és Gödöllői Ottlik Kör különdíjban részesült: Pecznik Éva: Falaimban az áradó élet

A díjakat Fülöp Attiláné, a könyvtár igazgatója, Gémesi György és dr. Nánási Éva címzetes főjegyző adták át.

Gratulálunk minden résztvevőnek, és a nyerteseknek!

Apróságok

Nyirán Ferenc költő és Kabai Lóránt szerkesztő lesz az Irka és a Gödöllői Városi könyvtár vendége 2016. június 2-án este 18 órakor.

Nyirán Ferenc: kettőből egy

még két frottírköpeny lóg
a fürdőszobafogason hófehéren
kék puha pizsamád a komódban
s megterítve ebédhez két személyre
kávé és nosztalgiakrémes a desszert
ám csupán egy olvasólámpa
világít esténkét az ágyadnál
s ha lágy női kezet akarsz
érezni a tarkódon bármily
nevetséges is de
fodrászhoz mész

Istók Anna: Pajzánfalva

Hegyi Attila Lajos: Vadóc a falon

A magyar nép kissé pajzán,
Utazz át csak sok kis falván.
Kezdd az utad Mogyoródon!
Ne Tökölj, várnak már (K)ondón!

Ha Heréd csak Halimbál,
Gyalókán nyalókálj!
Fityeházán meg csak fityeg?
Már így nem lesz sok Kölked.

Kamacsra vágysz kamacsolni?
Kakasdra meg kakaskodni?
Öttömösre ötöt tömni?
Farkaslyukán lődörögni?

Vedd elő a lőcsöd Lőcsén
Kókán, ha kókadt, üvöltsél!
Kurityánban kurtyizánok
Megmutatják Farádot.

Lánycsók után jön az Ajak,
Apácatornán átutazz!
S ha Bugyi mellett visz el utad,
Pornóapátit ki ne hagyd!

Cseszd a kurdot Cseszneken,
Kúrd a csehet Kurdon!
Utazgass csak lengén,
Makkoshotykán hetykén!

(A vers megjelent a Karcvonások antológiában, 2013 Gödöllő)

Jager Luca: Miért olvassam el?

Fotó: pixabay.com
Fotó: pixabay.com

Jiang Rong: Farkastotem 

A regény Kína Mongóliával határos területén, a nomád állattartással hasznosított legelők végtelenségén, a pusztán játszódik. Nagyjából bő egy év történéseiről tudósít, valamikor a hatvanas évek második felében, illetve röviden rápillanthatunk a helyszínre harminc évvel később. A szereplők elsősorban az állatok, tenyésztettek és vadon élők: lovak, juhok, hattyúk és más vadmadarak, gazellák, mormoták, ürgék és természetesen a farkasok. Az emberek egy része mongol, és mint azt lépésről lépésre megismerhetjük, a nomád életmódot génjeiben hordozzák évezredek óta, más részük viszont kínai, akik a letelepedett, földműves életet folytatják.

A kínaiak közül a főbb szerepeket a pusztára érkezett, a szerző által „tanult fiataloknak” nevezett ifjak kapják. Ők a húszas éveiken még innen levő fiúk, akik életébe a középiskola és a pekingi egyetem elvégzése közé néhány évnyi nomád táborozás ékelődik. A könyv végén már meglett, középkorú, felelős pozícióban levő vezetőként térnek vissza egykori ismerőseik, egykori mindennapjaik közé, hogy számot vessenek az azóta eltelt idővel.

Jager Luca: Miért olvassam el? bővebben…

Istók Anna: Sostenuto, ritardando

kétszemélyes magány

Vörös Eszter Anna: Kétszemélyes magány

Istók Anna: Sostenuto, ritardando

Fiúk még harcolnak tankokkal
A lányok még játszanak kivájt szemű babákkal
Öreg zöld folyók tekerik még körbe a világot
A gyerek feje beszorul a szülőcsatornába
És mégis mindenkinek esélyt kell adni
Papagáj szín, fröccsöntött életet élni
9 gyerek – az annyi mint 3×3 pont mint a mesében
Menyecskék sütnek hamuba sült pogácsát
Szegény barátom hisz csak tréfáltam nincsenek már csak tetovált lányok
Kívül smink belül semmink sincs
A napsütés csak kiemeli a Föld ráncait
Ó ki merítené meg magát a cseppfolyós iszonyatban?
Talpunk temetők hulladékán tapos és
Te még azt hiszed, ér az valamit ha két emberi kéz
Egymáshoz ér?

Istók Anna: Atomok tánca

EYCIIR_Nullgravitacio - Zero Gravity

Vörös Eszter Anna: Nullgravitáció

Istók Anna: Atomok tánca

Mint szerenádkor diáknak dobott borosüveg
A kifeszített pokrócot,
Úgy görbíted meg bennem a teret.
Egyre kisebb leszek.

Mint egymásnak csapódó elemi részecskék,
Véletlen ütközünk.
Üveg nem tört soha,
Mi hullunk darabokra.

Mint felejtés gravitációja vonzza
A közénk szorult szilánkokat,
Úgy merülsz el bennem
Tehetetlen.

Istók Anna: Szüntelen

Aranysziget

Vörös Eszter Anna: Aranysziget

Istók Anna: Szüntelen

Olyan egyszerű ez. Vagyok íme:
Mindenkié és senkié se.
Árnyamat a föld magában tartja.
Én vagyok a naprendszer sugárzó kacaja.

Én vagyok tavaszi füvek fuvalma,
Minden lelkes lény rokona.
Vihar ölemben megpihen,
Akárcsak szívem a kezedben.

Olyan vagyok, mint virágos karkötő,
Átfonom a világot: vegyen el ő
Is mátkául engem,
Olvadjunk eggyé szüntelen:

Zöldben is, fagyban, is finoman,
Óvón őrizzen a víz ringásaiban,
Ha fogytán a levegő, emeljen föl
Óceánok magányos szögletéből.

Ha jönne fagyos áradat,
Ha törött jégpáncél metéli szárnyamat,
Suhintson rám varázspálcája,
Legyen az én szárnyam az ő szárnya.