Ujj Béla bejegyzései

Ujj Béla: “Most mi jövünk!” (mondatértelmezés)

 

Illlusztráció: Által Anikó, Gödöllői Fotós Kör

 

 

 

 

 

 

 

 

Mielőtt belekezdenék, jelzem, én nem akarok egyetlen „mi”-nek sem része lenni, aki „jön”. És azt rendkívüli módon rühellem, ha más akar. Persze ehhez az is hozzátartozik, hogy „menni” sem akarok, bárhogyan alakulnak a dolgok. Itt vagyok otthon, és ezt senki nem kérdőjelezheti meg, mert ez polgári létem sarokköve. Erre az indulatos bevezetésre szükség volt, hogy bele tudjak fogni a racionális értelmezésbe. A „mi” fogalma egyrészt mozgósító, másrészt elidegenítő, mert szükségszerűen teremti meg az „ők”-et. Az „ők” minden külsődleges identitás alapfeltétele, hiszen sokkal könnyebb megfogalmazni és hangoztatni, kik nem vagyunk, mint azt, kik vagyunk. A választék hatalmas, mert annyi mindenki nem voltunk még. És milyen kevesek voltunk. Azért kell, hogy „jöjjünk”, mert ők vannak ott, ahol mi szeretnénk lenni. Vágyni valamire egyszerűbb, mint valóra váltani. Mást okolni könnyebb, mint próbálkozni. Valódi megmérettetés akkor történik, ha tényleg mi következünk, ha megnyílik előttünk a lehetőség. Azon múlik minden, hogy viselkedünk azokkal, akik előttünk voltak, hogy kirekesztjük-e vagy éppen ellenkezőleg, megtartjuk őket is. Jó lenne, ha mindenki megértené, nem jönni és menni kell, hanem folyamatosan itt lenni és látszani. Ez az igazi jelenlét.

Ujj Béla: “Maradványok vagyunk, egy valaha volt hatalmas sztyeppei világ utolsó maradványai.” (mondatértelmezés)

Által Anikó fotója ( Gödöllői Fotós Kör)

Elveszett, megsemmisült, elpusztult, csoportból hátra maradt még meglevő résznek lenni nem jó. A maradvány túl van a saját idején. Teljessége letűnt, nagy valószínűséggel eredeti voltának immár csak csökevénye. Nem lehet csodálkozni azon, ha a jelen teljességében élők nem tudnak mit kezdeni valami olyasmi romjaival, ami már nem létezik. A kortársban nem becsülhető csak a múltja. Az együttéléshez itt és most gyakorolható minőségek kellenek. Az olyan identitás, ami múlt-orientált, nem lehet a jelenben megdönthetetlen erejű. A sztyeppe egyike az ókorban gyökerező civilizációs régióknak, amely az akkori egy-kétszáz milliós világnépesség organikus élettéreként jól működött, de sohasem volt egységes élettér, sem nyelvileg homogén. Lakói iráni, török, finnugor és sok egyéb nyelvet beszéltek, változó összetételben és megoszlásban. Ahogy a sztyeppei nyelv alkalmazkodott a változó világhoz, a kultúra is hozzá-átalakult a létrejött környezethez. Ahogy a nomádok mai utódai, jelen élőhelyükön, a változó klímában, nem fátlan pusztában való vándorlásra vágynak, úgy van szüksége a virágozni kívánó, sztyeppei kultúrának – a kultikus romok mellett – lakható otthonokra, kifejező nyelvre és élhető kultúrára.

 

 

Ujj Béla: “Az intézkedés pozitív hatással lehet az ingatlanok értékére.” (mondatértelmezés)

Suhajda Zsuzsa fotója (Gödöllői Fotós Kör)

 

 

 

 

 

Azt talán mindenki tudja, hogy az ingatlanok jelentős része lakóhely. A lakóingatlan telekkönyvben nyilvántartott, mindennapi életre alkalmas épület. A lakás egy életfunkció. A lakhatás sok helyen „polgárjog”, de mindenhol – többnyire jövedelemből – finanszírozandó létfeltétel. „Közgazdaságilag” nem haszonforrás, hanem a munkaerő előállítás egyik költsége. De az ingatlan lehet üzleti kellék, tőke is, amelynek legfontosabb tulajdonsága a profittermelő képesség. A saját ingatlan, amiben valaki lakik – az otthon –, nem befektetés. Világosan el kell tudni választani a funkciókat. Ez az elválasztás a piacgazdaságban történelmileg megoldatlan. Ha a nemi szervek hasznosítását tekintjük analógiának, azok alapvető funkciója a szaporodás, de ugyanakkor jövedelemszerzésre is használhatók. Ez esetben sincs valódi korlátozás, de az anyát mindenki meg tudja különböztetni a kurvától. Nem széleskörűen tolerált, ha valaki mindkettő akar lenni egyszerre. De térjünk ki az értékre gyakorolt pozitív hatásra is. Ez az áremelkedés eufemisztikus körülírása. Utalás arra, hogy többet fog érni az ingatlan. De kinek jó, ha drágábbak lesznek az ingatlanok, mint eszközök? Annak, aki csak lakni akar bennük, biztosan nem.

Ujj Béla: “Készülnek a bankok a hitelesek megmentésére.” (mondatértelmezés)

 

 

 

 

illusztráció: Pixabay

A koronavírus-járvány miatt, bizonyos adósok esetén, hitelmoratórium lépett életbe. Azoknak, akik elfogadták, a mostani szabályok szerint kétezerhúsz december végéig nem kell törleszteniük. Utána azonban folytatni kell a hitel visszafizetését. Senki semennyit nem törleszt helyettük, sem a tőkéből, sem a kamatból. A kockázatosabb helyzetben lévő, változó kamatozásra hitelt felvevők tartozásai adják a hitelállomány közel felét. Számukra a moratórium lejártával meglehetősen kritikus időszak következik, hiszen a jövőben változhat a törlesztőrészletük. Nyilván nem csökkenni fog, mert a bankok továbbra is ragaszkodni fognak betervezett jövedelmükhöz. Kiszámíthatóbb hatás vár a több évre rögzített kamattal – és ezáltal törlesztőrészlettel – rendelkezőkre, de közülük is csak azok sorsa megnyugtató, akik a futamidő végéig fix kamatozást, törlesztést választottak. Teljesen fizetőképtelenné tenni a hiteleseket a bankoknak nem érdeke, de megmentésről beszélni, ismerve a bankok – pontosabban a tulajdonosaik és menedzsereik – nyereségéhségét, erős költői túlzás. Aki egy kéjenctől – mint szakértőtől – vár segítséget a nemi erőszak ellen, az – nagy valószínűséggel – tévedés áldozata.

Ujj Béla: “A velünk született természetes intelligencia segít meghatározni, hogy mi a felelősségünk.” (mondatértelmezés)

 

 

 

 

illusztráció: Pixabay

Nem tudok betelni a nyelv rugalmasságával, és még mindig képes vagyok meglepődni a kommunikátorok ügyességén. Azért azt most is megjegyzem, mert nem lehet elég sokszor elmondani, hogy egy nyelvi közlés – ha úgy tetszik, egy mondat – célja az, hogy kommunikáljon, hogy nem-tudást szüntessen meg az érintett felek között. Manapság, amikor mindenki a mesterséges intelligenciáról beszél – többnyire anélkül, hogy tudná, mit is ért alatta – nagyon emberi a természetesség. Vannak, akik szerint az intelligencia azt a kreatív képességet jelenti, amit váratlan helyzetekben használunk. Olyankor az ember – látszólag előzmény nélkül – újat talál ki. A természetességet a ráhibázás adja. A felelősség ugyanakkor kitartó, elszánt törekvés, közös idea, egy cél elérésére, akár a külső hatások ellenében is. Akarat, hogy közreműködőként részt vegyünk a kívánt hatás okozásában. Jelenlét egy közösségi helyen, annak normái szerint. A felelősséget a gyakorlatban többnyire valamilyen társadalmi norma megsértése veti fel. Ezért egy működő társadalomban a felelősség nem bármilyen intelligencián, hanem közösen kialakított, elfogadott, elsajátított és alkalmazott értékeken, törvényeken alapul.

Ujj Béla: “A koronavírus pusztító hatással van a munkaerőpiacra.” (mondatértelmezés)

illusztráció: Pixabay

A munka nem dolog, hanem az Ember képessége az alkotásra. A munkaerőpiac szereplői az úgynevezett “közgazdaságtan” szerint a munkaerő: a munkát keresők (emberek), és a munkaadók: munkaerőt keresők (nem emberek: cégek és az állam). A munkavégzés, a kapitalizmusban, a korábbi fizikai vagy törvényi béklyóból, megélhetési kényszerré vált. Alapvető szempont, hogy a „munka” nem választható el az embertől. A piac – elméletileg – olyan hely, ahol egyenjogú szereplők, áruként viselkedő, egyenlő értékű dolgokat cserélnek egymással. Az árak – mértékként –, a kereslet, a vevők megjelenése, és a kínálat, az áruk felkínálása, függvényében változnak. A munkaerőpiacon munkaadók és a munkáltatók nem egyenrangúak. Pedig a felügyelő állam a polgáraié, nem a cégeké. Nem a régi állami eszközök rekonstruálására, hanem újak kialakítására van szükség. A politikusoknak fontos érteniük, hogy az emberek – akiket képviselnek – nem dolgozni, hanem megélni és hasznosan cselekedni szeretnének. A koronavírus az emberekre van pusztító hatással, a munkaerőpiacot nem ez a kór, hanem a mai gazdaság és politika félreműködése pusztítja. Jogai az embereknek vannak, nem a „munkaadóknak”.

Ujj Béla:“Van egy üzleti lelkem is.”(mondatértelmezés)

 

 

 

 

 

Suhajda Zsuzsa fotója Gödöllői Fotós Kör

Ami spirituális, nem üzlet. Ami üzlet, nem spiritualitás. A lélek nem test. A test nem lélek. A kurva nem szűz. A szűz nem kurva. Persze az előbbi trivialitások nem zárják ki a romlott szüzek, és a lélekkel, lelkiismerettel bíró üzletemberek létezését. Ismertem vállalkozót, aki a jógateremben a legjobb síelőnek, a sípályán a legjobb jógásnak mondta magát. Se síelni sem jógázni nem tudott jól, és üzletembernek is csapnivaló volt. Az üzletben ugyanolyan fogyatékosság a lélek, mint az imában az üzlet. Mindig gyanús, amikor valaki az üzletben a kölcsönös, jogszerű viszony helyett valami másra tereli a hangsúlyt. Az üzlet célja áruk, szolgáltatások előállítása oly módon, hogy azok vételéből, eladásából többletjövedelem, haszon keletkezzen. Ha egy ügyletből veszteség keletkezik, például adományoz, vagy gyereket nevel valaki, az nem üzlet. Az élet nem üzleti alapú működés. Alapvető tévedés jelenségeit hatékonysággal – ami a hasznot méri – jellemezni. A lélek az ember szellemi képességeinek összessége, a tudat kialakulása óta az anyagi létet mozgató életerő megtestesítője. Méltatlan összehozni egy olyan kérészéletű fogalommal, mint a profitcélú üzlet.

Ujj Béla: “A kormány az adócsökkentésben hisz.” (mondatértelmezés)

 

 

 

 

illusztráció: Pixabay

Mára a kommunikáció, szerte a világban, cselekvéshelyettesítővé vált. A nyelv eszközeinek és szabályainak alkalmazásával tetszőleges szövegkonstrukciók hozhatók létre. Az a mondat, hogy “A gyermek vérfarkasok biológia órán Mickey egereket boncolnak”, még csak különösebb megrökönyödést sem vált ki olvasójában, és akár helye is lehet egy sci-finek besorolt fikcióban. A kormány az állam végrehajtó hatalmát irányító emberek csoportja. Ha egy csapatnak tekintjük, tagjainak akár lehet közös hite is. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy higgyen valamiben. Ez a lehetőség a miniszterektől sem tagadható meg. De a hit magánügy, így az is, miben hisznek kormánytagok. Az adócsökkentés törvényalkotói feladat, a parlament dolga. Az adózás alakításának célja a közjó szolgálata, az állam működéséhez szükséges források biztosítása. Alakítása mindenkit érintő racionális közfeladat. Vannak, akik a komplett nagymosásban hisznek, de olyanok is vannak, akik a nyilvános, megvitatott célokat kitűző, ellenőrizhető minőségű, felelős kormányzásban.

Ujj Béla: “A kutya nem étkezési célra háziasított állat.” (mondatértelmezés)

Suhajda Zsuzsa fotója Gödöllői Fotós Kör

Fiaim kicsi korukban meg voltak győződve arról, hogy van úszó hal, és van evéshal. Nem tudták elképzelni, hogy azt az állatot, ami a vízben úszkál, egyszer csak hipp-hopp megesszük. Pedig a háziállatok sorsa az, hogy megegyük őket. Az ember minden állatot megeszik, ami nem mérgező. Az állatok nemesítésének, tenyésztésének fő célja a több tej, tojás, zsír, nagyobb comb, mell, máj. A társállatok a kivételek. De ma is vannak kultúrák, ahol őket is megeszik. Emlékszem az érzésre, amikor a tejelésben csúcstartó tehenet megláttam a mezőgazdasági kiállításon. Négy karólábon satnya test, azon elképzelhetetlen méretű tőgy. Az állat önmaga karikatúrája volt. A lókolbászt nagyon szeretem, és a ló steakje is vetekszik a marháéval. Erre lovaglás közben kevesen gondolnak. Sok évet éltem együtt kutyákkal, gyerekkoromban macskával, később díszhalakkal, díszmadarakkal és teknőssel is. Elgondolkodtató, hogy mégis mind fajra, mind darabra, jóval több háziasított állat ment keresztül a gyomromon, mint a lakásomon.

 

Ujj Béla: “Cselekvési tervet fogadtak el, amit végre is hajtanak.”(mondatértelmezés)

illusztráció: Rimán Dorottya: Mongol varázslat (Gödöllői Fotós Kör)

A szómágia régi emberi rítus. A varázsló – vagy sámán – szertartása szimbolikussá vált, a cselekvés helyét mágikus szavak vették át. Egyes mítoszi hősök énekükkel tudták alakítani környezetüket. A monoteista hit istene a szó erejével: igével teremtette a világot, és bele az embert. Az író szövegből alkot irodalmi valóságot. A cselekvés – a társadalomban különösen – nem szimbolikus rítus, hanem a külvilágban változást előidéző aktus. A társadalmi cselekvés az emberek szükséglet-kielégítésének eszköze és/vagy feltétele, amely érdek és/vagy kényszermotivált, de magába foglalja a másokra hatás, és a másokhoz való igazodás igényét is. Bármely tettekkel kapcsolatos terv alapértelmezésben tartalmazza a végrehajtás igényét. A megvalósítás külön hangsúlyozása elértékteleníti, hitelteleníti az elhatározás komolyságát. Csak a felvállalt, elvégzett, tárgyiasult, mások által anyagi értelemben is megtapasztalható, változtató tettek sora cselekvés, az igehirdetés nem az.