Az embernek – természeti lényként – alapvető mozgatórugója a szenvedés mentes életben maradás. Ebből az elsődleges “igényből” származtathatók az olyan “absztraktabbak”, mint a fajfenntartás/szex, a biztonság és a boldogság iránti vágy. Az első mindenki számára könnyen érthető, de folyamatos értelmezést és kezelést igényel. A biztonság bonyolultabb. Egyfajta megközelítése az embert egyénileg és csoportjaiban fenyegető veszélyek felismerésre és minimalizálása és kockázatuk mértékének ismerete. A boldogság értelmezése – lévén szubjektív – folyamatos szellemi, kulturális feladat. Az ember – társadalmi lényként – viszonyai terméke. A tulajdon nem más, mint tárgyiasított biztonságérzet. Könnyen belátható, hogy a vagyon halmozással létrehozható “biztonság” objektív természeti és társadalmi korlátokkal bír. Ha a fenntarthatatlanság – mint veszély – vezető tényezővé válik, mindenképpen újra kell gondolni a biztonság fogalmát és azokat az eszközöket is, amelyekkel mostanáig biztosítani próbálta az egyetemes emberi társadalom. Nem igényel nagy szellemi erőfeszítést eljutni a cím béli megállapításhoz. A komolyabb feladat a felismerés gyakorlattá tétele.

Kiemelt kép: Almási Lajos rajza