![Fotó: Braun Katalin](https://irkave.gvkik.hu/wp-content/uploads/2015/12/10704300_803016346403634_5875012152993644496_o-300x225.jpg)
Kilépek házadból
nézek vissza
megértheted
arcomon látom majd
elszánni kész mozdulattal
szorítod még kezem.
Hajnal fényét látom
visszafog az indulat
nem létezett a szándék
amitől a békém odalett
dobog még a szíved?
Leporolt válaszokkal
csoszogok előtted
szakadt a cipőm orra
elveszett emlék leszel
az eszmélő felejtésben.
A látható valóságban
szorít a távolság
ez már rég a szép idő
a tegnapi néma
mozdulat megfagyott.