“… a kínai társadalom egy politikailag mobilizált társadalomból a gazdaságilag mobilizált társadalomba, egy termelési gazdaságból egy fogyasztási gazdaságba alakul át.”

(mondatértelmezés)

A fogyasztói társadalomnak – úgy tűnik – ma nincs alternatívája. A sokáig, sokak szemében kivételnek tűnő Kína sem tudja kivonni magát hatása alól. A tradicionális közösségen alapuló élet nem bírja a “versenyt” az egyéni igényeket generálva növekedés serkentő marketinggel. “A polgári forradalom nyugaton a szabadság, egyenlőség, testvériség és demokrácia alapértékeit hirdette, és ezen az alapon alakult ki az évszázadok során politikai kultúrája. Az ősi kínai alapértékek az uralkodó és az alattvaló, az apa és a fiú szerepén és kötelességein alapultak, és ebből hoztak létre saját politikai kultúrát. Kína jelenkori létében azonban már nincsenek fix alapértékek.” Azokat a hatalomnak – ez esetben a “kommunista pártnak” – kell kialakítania. Az előző és a címbéli idézet is Wang Huningnak, a mai Kína fő ideológusának megfogalmazásai. Nem csak ebből, de a kínai állam napi gyakorlatából is látszik, hogy a mai Kína nem “szocialisztikus” közösségi társadalomként működő alternatíva, hanem a létező kapitalizmus tekintélyelvű, centralizált kínai változata, ezért illúziók nélkül kell akként kezelni.

kiemelt kép: pixabay.com

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kérjük adja meg a hiányzó számot *