Almási Lajos alkotása

Komolyan így gondolja, aki mondja? Nem csak pillanatnyi az érzett elkeseredés? A valóban megélt, tényleg volt „régen”-t, vesszük számításba? Egy testi öregedés keserűségétől megtisztított jelenből tudunk visszanézni? Sok a megválaszolandó kérdés. A balgaság fiatalon sem erény, de az idő gyógyítja. De bölcsesség csak annak jut, aki eleget tesz érte. A „minden” akarása a semmibe markol. A számtalan próbálkozással kiválasztott valaminek kell egyre jobban valamilyennek lennie. Valaminek, ami mindenkinek más. Helyesen akarni megtanulható. Nagy kérdés, mi a „jobb”, a régi sovány, vagy az újabb kövér szegénység. Abban, ha ma rosszabb, mint egykor, nem az út a hibás, nem is a táj, hanem az utazó. A jó nem állapot, hanem viszony, nem cél, hanem irány. A személyes lehetőségeket nyilvánvalóan befolyásolják a környezeti feltételek. De az, hogy valaki saját életidejében, adott kapcsolatai mellett, bejárt élettereiben mennyit tud kihozni magából nem a külvilágon múlik, hanem saját teremtőképességén. Azon, hogy mennyire képes önmagával kitölteni mindenkori jelenét. Aki csak használja a világot, annak öregségére egyre kevesebb marad. Aki elfogyó testéből szellemet épít, az nyugodtan várhatja a halált. Akinek régen jobb volt, az hiába élt.