Kilépek házadból

nézek vissza

megértheted

arcomon látom majd

elszánni kész mozdulattal

szorítod még kezem.

 

Hajnal fényét látom

visszafog az indulat

nem létezett a szándék

amitől a békém odalett

dobog még a szíved?

 

Leporolt válaszokkal

csoszogok előtted

szakadt a cipőm orra

elveszett emlék leszel

az eszmélő felejtésben.

 

A látható valóságban

szorít a távolság

ez már rég a szép idő

a tegnapi néma

mozdulat megfagyott.