illusztráció: a szerző felvételei
Veled
Mint a szélvész
múlnak a napok,
frangipáni szirmok
a kerti padon.
A trópusi melegben
rózsaszín álom
a naplemente.
Akár a villám
cikáznak a
rozsdabarna
vonalak, pöttyök
a zöld térben
legyezőmön,
mit kétéves
kezeddel festettél
nekem, a Nagyinak
aki átrepültem érted
a fél világot,
hogy halljam
amint az „Ajjiii”!- t
kiáltod.
Na, ezért érdemes volt átrepülnöd a fél világot!!! Nagyon-nagyon kedves!!! A festett legyező és a vers egyaránt!!!
Gyönyörű együttlétet, szép élményeket kívánok Ausztriából Neked/Nektek, a messzi, tópusi-meleg távolba!
Nagyon megható vers. Messze a családomtól (szerencsére nem fél világ, csak fél Európa ) én is átérzem a sorokat 🙂
Kedves Fanni!
Köszönöm soraid. Örülök, hogy átjött a hangulat, én is ahányszor elolvasom mindig elérzékenyülök. Érdekes, hogy a találkozás boldogságában is szomorkás lett. Ez a költészet, a vers írja önmagát. üdv:Zs
De nagyon kedves vers ez is! Nagyon klassz, hogy így megihlet a “nagy” unokád.
Megható, szép hangulat, külön dícséret a legyező és a pad hangulatáért. Úgy látszik az unoka tehetsége is korán megmutatkozik.
Szeretettel: Ági