Néztem a szemeket, hogy mi bújik ki onnan a mosoly takarásából. Kígyók, egymást dörzsölő, számító kezek, ütésre kész öklök, pisztolygolyók, lángnyelvek, jégcsapok, tekergőző, hízelgő macskák, szelíden acsarkodó rókák, falkában támadó farkasok.
Mi ez? Félelem, őrültség, üldözési mánia? Mindig így volt, csak eddig nem érzékeltem? Most, hogy „elvégeztem az iskolát”, most már mögé látok az arcokra gyógyult mosolyoknak? Le kell még nyugodnom. A megsebzett, felkavart lélek gyógyulása hosszú idő. Van, ahova páncélt növeszt, így védekezik, máshol hártya vékonyságúvá válik, hogy jobban érezze a veszélyt. Például egy mosoly mögött.
A novella folytatását az Álarcaink, jubileumi Irka kötetben találjátok. A kötet megvásárolható és kikölcsönözhető a gödöllői városi könyvtárban. Kötetbemutató: 2024. december 20. péntek 18 óra, Gödöllői Városi Könyvtár. Mindenkit szeretettel várunk!
Karsai Gizella
Mindig szerettem írni, Már elsőben is, a betűk szépsége miatt. Gondosan rajzoltam őket, elbűvölt a formájuk. Mindegyikbe beleképzeltem valamit, vagy valakit. Később nagyon szerettem fogalmazást írni. Versenyeket is nyertem velük. A verseimet nem mertem megmutatni senkinek. Csak a fejemben maradt meg belőlük egy-két sor. Pantomim-művészként a mozdulataimmal meséltem, énekesként a dalaimmal üzentem. Az írás hosszú évekig a háttérbe szorult. Aztán csak előbukkant – mesékkel. Két kisebbik gyermekeim kalandjait örökítettem meg és olykor el is röpítettem egy kicsit, mert nem bírt magával a fantáziám. Pár éve egy szellemi oázisra leltem. Még a járvány alatt csatlakoztam az Írókörhöz. Azóta újra meg újra rácsodálkozom, hogy egy-egy feladat mit tud kihozni belőlünk. Hát most egy régi emlék került elő.