Tomkó Ádám: Tavaszi hérics

Bojár Cassino: Tavasz

Táncolnak a violák a kertben,
Gyöngyhálót sző álmában egy pók,
Tovaillan emléke a télnek,
Mosoly villan s elcsattan egy csók.
Tavasz-illat száll a levegőben
(szivárványszín szappanbuborék)
Ág tövének harmat könnye csordul,
Ezer színben fürdik a vidék.

Ma van Gyertyaszentelő Boldogasszony napja. Általában hajnalban, tettre készen ébredëk. Ma viszont bágyadtan, kedvetlenül. Még az sem villanyozott föl, hogy hosszú borús napok s a mai köd gyors múltával végre derűsen ragyogott a Nap. Mindössze ezt az írógépet kapcsoltam a napelemre, hogy végre írhassak. Aztán mëgadón visszafeküdtem. Hja, a kor! Bár már ifjontin is mëgzavart az időjárás meleg hulláma. Hát még most, tyúklépésre a nyolcvanadik születésnapomtól! Nádašpétër: Ëgy télvégi vacsorám bővebben… →