Víg Dóra: Fehér zene

Lőrincz Ferenc képei a Levendula galériában

 

 

 

 

Víg Dóra: Fehér zene

Lőrincz Ferenc festőművész kiállítása a Levendula Galériában

Végtelen hómezők. Tájak szürkében és fehérben. Az egyre laposabb napsugarak és a sík terep bezárta háromszögek változékonysága. Részvétlenül nyúló árnyékok. Szívszorítóan egyhangú, monoton homogén felületek. A horizonton azonban szemmel alig kivehető, távoli piros pont.  Van miért küzdeni, van mit elérni. Lőrincz Ferenc festőművész kiállítását mindenki magában nyithatta meg a világnak a „My heart’s in the highlands” meditatív orgonazenével kísért verssoraira. Telitalálat volt a tárlat szokatlan közkinccsé tétele. Ezek a képek szavak nélkül  beszélnek, dallam nélkül zenélnek. Miközben szemünk a havas göröngyöket pásztázta, lábunk képzeletben a jeges fehérséget taposta, a nyitott ajtón beszökött a februári váratlan tavasz. Egy gerle burukkolt biztatóan. Apró piros dallam a fehér zenében.

Egy hozzászólás a(z) “Víg Dóra: Fehér zene” bejegyzéshez

  1. Sajnálatos, hogy ilyen “tiszta” tájakat már csak a művészi tehetség teremt. De jó, hogy legalább az megteszi.

Hozzászólás a(z) Ujj Béla bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kérjük adja meg a hiányzó számot *