illusztráció: Horváth Piroska

Szeretethaszon

Immár két évezrede tart a kísérlet a szeretet világának megteremtésére. Ha optimistán fogalmazunk, arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a próbálkozás még folyik. Ha pesszimistán, akkor arra, hogy nagyon kevés az elért eredmény. A kísérletből, kereszténységként, világvallás lett. A haszonra törekvés csak néhány évszázada mozgatja tetteinket. De akárhogyan is nézzük, ma ez határozza meg mindennapjainkat. Kapitalizmusként egyeduralkodó lett életünkben. A szeretet mindenekfelett álló ideájáról, mindenki, aki másokhoz szól, kívánatos emberi viszonyként prédikál. De kevesen gyakorolják. A haszonra való törekvés elvének elsődlegességéről, a másokat befolyásolni akarók, szinte soha nem nyilatkoznak meg nyilvánosan, de tudomásul veszik és használják. Hirdetik, és nem cselekszik. Elhallgatják és alkalmazzák. Akik a szeretet hasznáról papolnak, valójában a haszon szeretetéből élnek. Ha helyére akarjuk tenni a dolgokat, újra meg kell neveznünk őket, régi jelentésükben gyakorlatuk fenntarthatatlan.

Szeretetazonosítás

Egy részecske helyét és tömegét egy időben nem lehet meghatározni. Ha valamit mérlegre teszünk, megváltozik, már nem ugyanaz, mint ami előtte volt. Egyre közelebb menve, egyre kevesebb teret látunk be. Felnagyítva kisebb lesz az áttekinthető világ. Mikor meg akarjuk érteni a dolgokat, vizsgáljuk őket önmagukban és más dolgokhoz képest. Leírjuk milyenek, és azt, hogyan viszonyulnak másokhoz. Szétszedjük őket, hogy a darabokból megalkothassuk saját képünket róluk. Tudásunk a világról csak szavakkal megosztható. Amit nem lehet szövegbe foglalni, az csak a miénk. A szeretet olyan kölcsönhatás, amit szavak nélkül adunk, kapunk. Megnevezetlen szándék, ami jól érzékelhető. Viszonzást nem váró, egy irányba is működő. A felénk áradó szeretet nélkülünk van, nem kötelez minket semmire. A szerető nem mér, és nem avatkozik be a szeretett világába. A szeretet időt teremt, hogy legyen mikor kölcsönösen megnevezni a dolgokat. A szeretetünk anyagtalan, kiterjedéstelen, másoknak szánt életünk.

Szeretetegyetemesség

A vágy valamilyen hiány betöltésének igénye. A nemi vágy a nemekre szakítottság következménye, igény az egészre, a hiányzó másik felünkre. Nő és férfi azért kerülgeti egymást, mert az elveszett egységet keresi. A szaporodás, mint materiális, evolúciós magyarázat az egyesülésre, korántsem elégséges. A kiegészítő másikkal együtt megtapasztalható teljesség iránti vágy szellemi természetű. A harmónia keresése túl van a testiségen, de nem megvalósítható nélküle. A szeretet olyan általános viszony, ami a többiek felé, mint potenciális társ felé irányul. A másik: lehetőség a teljességre. A szerelem konkrét testek kapcsolataként a vágy testi beteljesedése. A szeretet örök, a szerelem alkalmi. Egyesülni nem valakivel akarunk, hanem a belőlünk hiányzóval. A nemzést eredményező testi kapcsolat személyessége a közös utódfelnevelés biztosítéka. A család egy megoldás az utódok életképessé tételére, de nem királyi út a teljességhez. A szeretet maga nem személyes, hanem egyetemes.