Víg Dóra: Tükörfény

Rehák Julianna porcelánja
Rehák Julianna porcelánja

Rehák Julianna keramikus kiállítása

Író-olvasó találkozó Fábián Jankával

 Kíváncsian érkeztem az Isaszegi Jókai Mór Városi Könyvtárba az Országos Könyvtári Napok rendezvényére, amelynek keretében kerámia-kiállítás és író-olvasó találkozó várt egy esős októberi hétköznap estén. Rehák Julianna porcelánjai számomra az őselemeket idézték, ahogyan a könyvtárvezető köszöntőjének fő gondolatában is elhangzott. A víz, a föld, a levegő azonban nem elementáris brutalitásukban, hanem törékenyen és tükörfényesen jelentek meg a különleges formájú tálakban, csészékben, vázákban. A sápadt pasztellek földöntúliságát méginkább kiemelte a kiállítás-rendezés – rikító piros felületen súgták halhatatlan titkaikat a művész kerámiái. Gésa-arcok rejtőztek kifürkészhetetlenül a tálak mélyén és Krisztus-képmások szenvedő vonásai fedték fel magukat a figyelmes szemlélőnek. Jelen volt a kiállításon Kelet és Nyugat, a többrétű üzenetek és a nyilvánvaló igazságok. Az időnként szabálytalan formák felfedezéséhez élvezetes útmutatót olvashattunk magától a művésztől, a kiállítás részét képező bemutatkozó vallomásában, valamint a mindennapin túlmutató kalauzolást hallhattunk a kiállítást megnyitó Sz. Jánosi Erzsébettől Rehák Juliannát méltató megnyitójában. Kellemes keretként árnyalta a vizuális élményt Demény Gergely gitármuzsikája.

Egészen másféle törékenységgel találkozhattunk a kiállítás utáni író-olvasó találkozón. Fábián Janka népszerű kortárs regényíró műveiről, könyveinek témaválasztásáról beszélt az összegyűlt kíváncsi olvasóközönségnek. Történetesen nemrég kezdtem bele az írónő egyik regényébe, amelyről ugyanaz a véleményem, mint arról, ahogyan az alkotás folyamatáról beszélt: törékeny jég. Tükörfényes, szép felületeket találhatunk Fábián Janka könyveiben. Az alkotó nagyon vigyáz, hogy ne karcolja a felszínt: maradjon szép, kerek, sematikus. Ugyanilyen kellemes, bársonyos volt, ahogyan az írónő végigvezetett bennünket a történetek születésének, kibontásának, újraírhatóságának foltmentes, tükörsima felületén. Csak egyetlen apróság hiányzott ebből a szép, szabályos önvallomásból, ahogyan az írónő könyveiből is: a reveláció. Az, amitől egy művészi alkotásban elveszek, mint kívülálló laikus, és feltámadok, mint a világ rejtelmeit felfedezett beavatott.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kérjük adja meg a hiányzó számot *