Mostanában különösen gyakran elhangzik, hogy minden sikeres férfi mögött egy nő áll. Ez a mondat jól jellemzi a nemek aktuális viszonyát és a társadalom valóságos állapotát. Azt, hogy a döntő dolog a sikeresség, tartalom és jelenés nélkül, mint mérce. Azt, hogy a férfi csak stróman, a valódi cselekvő a nő, aki kimondatlan, mégis mindenkinek evidens módon maga nem lehet előtérben. Azt, hogy itt semmi és senki nem az, aminek látszik. Azt, hogy a társadalom férfielvű, de valójában nődeterminált. A színpadon állók csak hiszik, hogy ők játszanak, pedig ők csak bábok, akiket mások mozgatnak. A nemek nem egyenjogúak, csak most nincs nőuralom. Mindenki másnak akar látszani, mint aki. Mi lenne, ha nem a siker, hanem az egészséges jólét lenne a cél. Ha nem egymás mögött, hanem egymás mellett állnánk. Ha nem vezért keresnénk, hanem azt, hogy hová menjünk együtt. Akkor nem kellene folyamatosan úgy csinálnunk, mintha, hanem lehetnénk azok, akik vagyunk, sőt akár azok is, akik lenni szeretnénk.
Nagyon-nagyon mély értelmü, elgondolkodtató kérdéseket vetettél fel, kedves Béla, melyek elindítják agyunk fogaskerekeit…
Vajon egész környezetünk, énünk, forgatókönyvre megírt életünk csak látszat volna, nem pedig valóság?!
“…minden sikeres férfi mögött egy nő áll.” Ez a közmondás már elég régen forog közszájon. Érzésem szerint, eredetileg úgy értették, hogy a férfi a talentum, az ész, akit a nő mentálisan, és a gondoskodásával támogat. Lehet, hogy csak elvégzi a “kulimunkát’, de lehet szellemi társ , múzsa is egyben. Szinte sosem hozhatja létre azt a magas szintű értéket, mint a férfi ebben a kapcsolódásban; igaz, mindketten profitálnak belőle.Az a vágy, hogy minden helyzetben egymás mellett, és ne mögött álljunk, szerintem egy picit utópisztikus. Pillanatnyi előtérbe vagy háttérbe kerülésünk függ személyiségünktől, fizikai vagy lelki állapotunktól, kompetenciánktól. Szerencsére már nem annyira a nemünk határozza meg.
Bocs, egy kicsit agyaltam! Tényleg elgondolkodtató írás.
Ádám grafikája nagyon jól egészíti ki Béla gondolatait, és bár nem minden általánosításával értek egyet, de ezt senki, még Béla sem várná el, tetszik az, hogy felpezsdíti egy kicsit az ember agyát.
Annak ellenére, hogy a témát sokan, régóta rágcsálják, mégis mindenki a maga valóságából érkezve tud valami(cské)t hozzátenni.
Terihez hasonlóan azt gondolom, egy egészséges kapcsolatban nem egyértelmű az, hogy ki jár elől, és ki az, aki “csak” támogat. Másrészt a támogatás nélkül nem mehet elől sem senki. A hátország nem fényeskedik, nem kerül a hírekbe, de mindenki tudja, aki épeszű, hogy nélküle nem lenne semmilyen haladás, de még biztonságos helybenmaradás sem.
A.Camus: Ne gyere mögöttem, nem tudlak vezetni, ne menj előttem, nem tudlak követni, gyere mellém és legyünk csak barátok.