Ujj Béla: Utódaimhoz (Szózat-féle)

nem billentyűzhetek gépbe
tizennégy versszakot
annyit ti el nem olvastok
tán ha fél tucatot

minden eddig épített fal
rendületlenül áll
hányja rá a borsót
mind aki kiabál

helyettetek nem akarok
sehol jelen lenni
nevetekben én nem tudok
elidegenedni

csak valószínű a minden
s nem biztos a semmi
közös a kockázatotok
itt magyarnak lenni

józanul nehéz viselni
hogy pusztul az erény
virtuális boldogságra
sincsen valós remény

el hiába menekültök
mindenhol ti lesztek
haza csak bennettek lehet
akárhová mentek

Egy hozzászólás a(z) “Ujj Béla: Utódaimhoz (Szózat-féle)” bejegyzéshez

Hozzászólás a(z) Bojár bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kérjük adja meg a hiányzó számot *