„Ha az agy olyan egyszerű lenne, hogy megértsük, akkor olyan buták lennénk, hogy nem érthetnénk meg.” Ez a mondat villan fel a férfi fejében, munkába menet az autóban ülve. Miközben próbálja leküzdeni az indulatot, amit a dugóban pofátlanul előzni próbálók mindig kiváltanak belőle. A munkába meneti forgalmi helyzet és bunkó vezetők mindig felizgatják, pedig hosszú évek óta próbálja tudatosan kezelni ezt a reakcióját. Fiatal korában megszállottan hitt az akarat racionalitásában. Abban, hogy az ember képes tudatos döntések mentén élni. Valószínűleg ez is oka volt annak, hogy végül agykutató lett.

Munkája az agy funkcionális feltérképezésével kapcsolatos. Azt célozza, hogy tudni lehessen, egyes életfunkciókért az agy mely területe felelős. Munkatársaival azt kutatják, hogyan irányítja az agyunk az életünket. A férfi számára, aki több évtizede foglalkozik a témával, a legmeglepőbb felfedezés az volt, hogy nyilvánvaló bizonyítékokkal támasztották alá, hogy az emberi viselkedést sokkal inkább irányítják az érzések, mint az értelem. Kiderült, hogy a hétköznapi létezést egyértelműen az érzelmi reakciók uralják. Az emberek – az esetek többségében – még az előtt reagálnak az őket ért hatásokra, mielőtt agyuk tudatos döntésre jutna. Ezek a reakciók feltételezetten örökölt algoritmusok.

Az intézetbe érve, a reggeli közlekedési stressz oldása után bemegy a laboratóriumba. Egy állatkísérletet végeznek éppen, ami a helyváltoztatás agyi irányítását próbálja modellezni. A kialakított próbapályán a speciálisan felkészített fehéregér hirtelen balra kanyarodik, majd felmászik egy dobozra, onnan átugrik a mellette lévőre, majd leereszkedik róla. A kutató számítógépe egerét mozgatva irányítja az állatot. A munka során sokszor visszavezeti a kiinduló helyzetbe, hogy megismételtethesse vele a gyakorlatot. Balra, fel, ugrás, lemászás, vissza a startba. A preparált állat fejében elektródák vannak, azokon keresztül kapja az őt vezérlő ingereket. A mikró tűket, a kiválasztott területek azonosítása után, a mozgásközpontjába kötötték be. Van néhány olyan elektróda is, amely az állat elégedettségét szabályozza. Utóbbiak akkor kerültek beültetésre, amikor állatvédők – az állatok kínzását tiltó rendelkezésekre hivatkozva – el akarták érni, hogy tiltsák be a kísérletet. Már nem lehet panaszuk.

A kutatók időközben felfedezték az élvezetet, elégedettséget szabályozó agyi területet is, így az erre szolgáló ingerrel a laborállat bármikor átkapcsolható élvezeti üzemmódba, megszüntetve az esetleges fájdalomérzetet. Így az elégedettség akkor is kiváltható a megfelelően preparált egérnél, ha az őt irányító szakember olyan helyzetbe kormányozza, amelyet ösztönösen egyébként mindenképpen elkerülne. Kiderült, hogy ez a kikényszerített kiegészítő megoldás a kutatás hatékonyságát is fokozza, mert lehetővé teszi a kísérleti alanyok jutalomfalatok nélküli ösztönzését.

Az állatkísérletek célja az emberi agy működésének jobb megismerése. Ezzel – állítják a kutatók – kezelhetők lesznek eddig nem gyógyítható mentális betegségek, és fejleszthetők lesznek emberi képességeink. A férfi számára ez a tudás az a racionalitás, ami vonzza ma is, ami miatt ezt a munkát választotta. Igaz, ahogy korosodott, változott a racionalitás lehetőségével kapcsolatos elképzelése. Ma az embert összetett lénynek látja, „tudalatti elefánton ülő tudathajcsár”-ként.

A férfi agyában – hazafelé tartva, már a kocsiban – az jár, hogy a kísérleti egér „nem tudja”, hogy nem ő dönt arról, merre megy. Az is eszébe jut, hogy arra sincsen hatással, hogy mit élvez. Abba, hogy az akarat valószínűleg teljesen másképp működik, mint korábban hitte, most nem akar mélyebben belegondolni. A hosszú munkaidő vége után, este hazafelé, már nincs nagy forgalom. Ilyenkor szeret vezetni, mert úgy tud haladni, ahogyan szeretné.