illusztráció: pixabay.com

Nem tudta felhúzni a cipzárat, bármennyire is próbálta behúzni a hasát. Még egy utolsó kísérletet tett, majd szomorúan nyúlt a régi, kopottas farmer után. Sírva fakadt. Először randizott a fiúval, csinos, lehengerlő akart lenni, de győzött a háj, mely rendíthetetlenül terpeszkedett a pocakján.

Hányszor kérték a szülei, hogy kevesebbet egyen, tizenhat évesen, lánylétére, nem szabad így kinéznie. Az osztálytársai csúfolták, kinevették, gúnynevet is akasztották rá: Dundinella.

A becsületes neve Kun Nelli volt. Ducinak született, a pufók ovis és kisiskolás évek után, a várva várt kamaszkor sem nyújtott az alakján. Egyetlen vágy gyötörte: le akart fogyni. Futott, tornászott, biciklizett, úszott, de a kilók nem mozdultak a testéről. Lassan kialakuló kisebbségi érzése miatt, barátok nélküli, visszahúzódó, csendes lánnyá változott. Körülötte csak addig rajzottak a fiúk, amíg elkérték a füzetét, hogy lemásolják a leckét, mert matekból és fizikából az iskola legjobbjai közé tartozott.

A fiúval is egy matekversenyen ismerkedett meg. Majd elolvadt, amikor odajött hozzá és a döntő példa levezetéséről kérdezett. Utána randira hívta, kérte menjen el hozzá, készüljenek együtt a következő versenyre. És most itt áll dagadtan a szekrény előtt, tanácstalanul, egy világfájdalommal a szívében. Maradt tehát a kopott farmer, egy lezser tunika, és egy kis smink. Igen, az arca, az lesz a nyerő, vigasztalta magát. Valóban, arca bájos mosolyából, értelmes, szép, kék szemek néztek a világra, a szőke hajtincsek takarásából.

Izgatottan csengetett. Nem számított sok jóra, de reménykedett. A fiú szinte azonnal ajtót nyitott. Félszeg mosollyal kísérte a lányt a szobába és leültek a kanapéra, a tv elé. A fiú az asztalra mutatott és kérte a lányt, hogy válasszon a DVD-k közül. Dundinella szíve teljesen összetört. Az asztalon kívánatos büfétálak és ropogtatni való finomságok között hevertek a filmek. Tétován kiválasztott egyet. A fiú elindította a videót, és azonnal kínálta a harapnivalót. Dundinella remegni kezdett, fájdalmasan nézte a széles vállú, magas, jóképű fiút és nem értette, hogy hogyan képzelhette, hogy ő ennek a fiúnak tetszhet. Nem sokáig tanakodhatott, mert a fiú átölelte és bevallotta, hogy már régóta figyeli és epekedik utána. Szereti, hogy Dundinella más, mint a többiek. Eszes, kedves és figyelmes, nem hivalkodó, és már hónapok óta kereste az alkalmat, hogy a közelébe férkőzhessen.

Dundinella csak bámult a fiúra, hallgatta és hallgatta, a szíve egyre gyorsabban kalapált.

A második hurkás szendvics után már nevetett, az aszpikos nyelvet felváltva tömték egymás szájába, a padlizsánkrémes bagettet két végéről harapták egymás felé. És az első csók után, a szétguruló chipszek közt feküdve, Dundinella felszabadult boldogsággal fedezte fel, hogy a fiú laza pólója, ugyanolyan terebélyes pocakot takart, mint amilyen az ő pocakja, a kopott farmer cipzárja alatt.