Nemrég valaki közülünk hatalmas terhet vett a vállára. Csendben cipelte, zokszó nélkül hordta a szívében, gondolatai csak akörül jártak, hogyan tudná ezt a nagy megmérettetést a legjobban teljesíteni. Erőt adott hozzá a hosszú, sohasem múló szerelem és a kötelességtudat, ezt a munkát el kell végeznie! Kitartása, akaratereje sikerre segítette, a nagy munkát letette egy múzeumba, igaz Pásztóig kellett vinnie. Férje több festményét (nógrádi várak) és kagyló-csiga gyűjteményét a múzeumnak ajándékozta, az emlékkiállításra könyveiből, jegyzeteiből, szakcikkeiből, kitüntetéseiből, fényképeiből állított össze egy anyagot,
melyeket tárlókban láthat az odalátogató.
A megnyitó egyszerre volt családias és felemelően ünnepi. A múzeum igazgatójának kedves bevezetője után, Pásztó polgármestere köszöntötte az egybegyűlteket és méltatta a kiállítás fontosságát. Megható pillanat volt, amikor Feketéné, Bencsik Julika mesélt a férjéről, a kubai életükről, a felbecsülhetetlen kagylógyűjteményről és a tárlókban található életmű töredékekről. Töredék? Igen, hogyan is lehetne összetömöríteni azt a több évtizedes, óriási munkát, ami férje útját fémjelzi. Válogatást láthatunk a tárlókba, bármennyire is fáj, mindent
nem lehet megmutatni, Julikának szelektálnia kellett és jól döntött.
Érdekes információkat kaptunk a kagylókról, csigákról a tárlók felett
elhelyezett tablókról. Különleges formájú, ezerszínű tenger
alatti világ kincseit láthattuk. A folyosón a fényképek és kitüntetések között, szerényen húzódtak meg a történelmi várakról festett képek a falon. Egy ember élete, munkája, hobbija rajzolódott ki előttünk, megismerve, tisztelve és megszeretve őt. Az egész kiállítás magán hordozta azt a tényt, hogy Fekete Józsefet és
feleségét Julikát szereti és tiszteli Pásztó. A múzeum munkatársai még a gyerekekre is gondoltak. A kagyló simogató és tudományos ismereteket rejtő korallsziget sátorban polipok, medúzák, halak úszkálnak, tengeri állatkák teszik sejtelmessé és vízalattivá a piciny ponyvabarlangot és emlékezetessé a múzeumlátogatást.
Nagy munkádat és szép sikeredet egy maroknyi, odalátogató, gödöllői csapat nevében is tanúsíthatom. Köszönjük Julika!
Szeretettel, Irma
illusztráció: a szerző fotói