A Kuckó teaház ajtaja halk csilingeléssel nyílt ki. Liza először csak bekukucskált az ajtón, de amikor meglátta a hátsó asztalnál ülő barátnőjét, felbátorodott és belépett. Elmotyogott egy csókolomot Nusi néninek a tulajdonosnak, aki minden bizonnyal a Kuckóban született és az idők végezetéig teákat fog főzni a vendégeknek. Liza alaposan körbenézett és látta, hogy az elmúlt egy hétben semmi nem változott. Nusi néni ugyanabban a kiscicás kötényben volt, mint mindig, ugyanaz a halk zene duruzsolt, mint mindig, a kis asztalkák, a puha fotelek, mind olyanok voltak, mint amikor Iza legelőször itt járt. És Lotti is a füzetébe temetkezve ült a leghátsó asztalnál, két fonott copfja (az egyik égővörös a másik zöld) is éppúgy elütött a teaház ódon berendezésétől, mint eddig. Liza hátrament Lotti asztalához és halkan köszönt neki: - Szervusz -Szia - felelte Lotti fel sem nézve a matekjából. Liza állt egy darabig, hol a két székre nézett kétségbeesetten hol pedig Lottira, a mindig színes Lottira, akin olyan furcsán állt a fekete. Majd gondolt egyet és felült a matekfüzet mellé az asztalra. Lotti felnézett. - Nem ülsz a székre? - Furcsán néz ki az egy üres szék. Mintha várnánk valakit. Lotti is a két székre meredt majd visszatért a matekjához. - Igaz - válaszolta. Megint hallgattak. Furcsa volt ez a csend. Bezzeg ha hárman voltak együtt Sárival. Vele nem lehetett hallgatni. Be nem állt a szája. Mindig valami új hülyeség jutott eszébe. Ismert minden pletykát, titkot. - Mondd Lotti - törte meg a csendet Iza - Milyen az opel emblémája? Újabb csend következett. - Villám - szólalt meg végül. - Stílusos - sóhajtotta Liza Nagyon kínosan érezte magát. Nem tudott mit mondani. Legszívesebben haza ment volna sírni. - Nagyon csendes vagy - jegyezte meg Lotti kis idő múlva. - Te is - vont vállat a lány. - A picsogás nem hoz vissza senkit - csukta be a füzetét Lotti. - Az nem - húzta fel a térdét Iza. - Na akkor beszélgessünk. - Jó. Újabb csend állt be. - Lotti, ha el kellene képzelned a halált, milyen állathoz hasonlítanád? - Talán farkas vagy tudom is én! Minek kérdezel ilyen hülyeségeket? - Láttad a gyalog galoppot? - kérdezte Iza elmélázva. - Aha. - Emlékszel a szörnyű nyúlra? - Aha. - Szerintem a halál is pont ilyen. Egy ronda nyuszika, akin az ember hatvan év alatt csak röhög. Aztán egyszer csak széttép. - Hülye vagy teljesen - állt fel Lotti. - Rendelek teát. Azzal elment a pulthoz. Pár perc múlva jött vissza a kezében három gőzölgő bögrével. Egy macis. Iza bögréje Egy csíkos. Lotti bögréje. És a bal kezében egy smileys. Sári bögréje. - Minek a három bögre? - nézett fel Iza. - Basszus, én hülye - sápadt el Lotti. A csörömpölésre Nusi néni is odanézett. A földön egy sárga smiley cserepei hevertek szanaszét. A csipkebogyó tea szétfolyt a padlón. - Hát így nézhetett ki - suttogta Iza. Hát így nézhetett ki a tizennégy éves Faragó Sári, akin egy héttel ezelőtt áthajtott egy ezüstszürke opel.
