illusztráció: Vörös Eszter Anna

Fenn a magos égben, túl az Óperencián,

kurta farkú malacon,

és megannyi más

mesebeli referencián,

az űr-óceán mélyén

vágtat hal-lován

a halhatatlan hal-lovász.

Átugratnak a hínár-árkon,

s hallhatatlanul hasítanak

a hullámok hátán,

a kietlen katlanok mélyén

suhannak a tengericsillagos égben.

 

Ha meghallja, hogy a vizen

egy randa horog

hideg vasa hörög át,

haragra gyullad.

Varázskalapját a horogra húzza,

s a halász terve kudarcba fullad,

nem fog semmit csak a

zsinórvéget és a botot,

majd csalódottan hazakocog.

A hal-lovász elégedetten dudorászhat,

nincsen többé orvhalászat.

Élhetnek megint békében,

a tenger-ég legmélyében,

száll a vidám pikkelyes dal,

és lubickolnak,

mint vízben a hal!