illusztráció: Vörös Eszter Anna
Fenn a magos égben, túl az Óperencián,
kurta farkú malacon,
és megannyi más
mesebeli referencián,
az űr-óceán mélyén
vágtat hal-lován
a halhatatlan hal-lovász.
Átugratnak a hínár-árkon,
s hallhatatlanul hasítanak
a hullámok hátán,
a kietlen katlanok mélyén
suhannak a tengericsillagos égben.
Ha meghallja, hogy a vizen
egy randa horog
hideg vasa hörög át,
haragra gyullad.
Varázskalapját a horogra húzza,
s a halász terve kudarcba fullad,
nem fog semmit csak a
zsinórvéget és a botot,
majd csalódottan hazakocog.
A hal-lovász elégedetten dudorászhat,
nincsen többé orvhalászat.
Élhetnek megint békében,
a tenger-ég legmélyében,
száll a vidám pikkelyes dal,
és lubickolnak,
mint vízben a hal!
🙂 Jókedvem lett tőle. Köszi!