Galló Kovács Zsuzsanna: Egy sodró regény sodró bemutatóján

Newton harmadik törvénye helyett Semmiért egészen

Február 7-én, Fóthy Zsuzsanna, a könyvtár igazgatónője, a meghatódottságtól remegő hangon kezdte munkatársa, Istók Anna második könyvbemutatójának megnyitóját a szép számmal összegyűlt érdeklődők előtt. Az igazgatónőnek furcsa érzés írói szerepkörben köszönteni legkedvesebb helyettesét, akivel az évek során nemcsak kollegiális, hanem baráti lett a kapcsolata. A regényírás kulisszatitkait a hagyományokhoz híven egy beszélgetőtárs-moderátor segítségével ismerhettük meg, aki ezen az estén egy régi könyvtári kolléga és Irkás írótárs, Ocsovszky Zsófia volt. Zsófi a fülszöveggel kezdte a felvezetést:

“Nándi és Flóra az egyetemen találkozik, ahol az ügyeletes szépfiú elcsavarja a gépészkarra járó, komoly lány fejét. Senki nem jósol nekik nagy jövőt, de ők egymásba szeretnek és összeházasodnak. A felszínen minden ideális. De vajon milyen sérelmek, hazugságok rejlenek a látszólag tökéletes kapcsolat mélyén? Mi lesz, ha egy nap, az egyensúly felborul?”

Az, hogy a cselekmény többrétegű, sodró, lendületes, könnyen olvasható, a könyv előnye, de egyben hátránya is lehet. Tanultál az előző regényed karaktereinek megírásából?

Csak látszólag könnyű a történet, hiszen az alapsztori mellett súlyosabb témákat is boncolgatok. Azon igyekeztem, hogy a karakterek ne éljenek “önálló” életet, a történet jusson el az eltervezett végkifejletig. Tudatosan építettem fel a regény szerkezetét, amire már azért is szükség volt, mert három különböző karakter szemszögéből láttatom a történetet. Nándién és Flóráén kívül van egy harmadik, transzcendentális nézőpont is, amivel kapcsolatban sok, egymásnak ellentmondó visszajelzést kaptam. Ezek alapján most úgy látom, hogy ha az olvasót sodorja a cselekmény, nem figyel a részletekre, így jelen esetben észre sem veszi a harmadik személyt, bár megjelenik már a regény elején. Ez derült ki például nemrég egy férfi blogger recenziójából is. Mindezek alapján a regényre nagyon találó az “újraolvasós” jelző, amit egy könyvmolyos kommentben olvastam.

Az pozitívum, hogy a történet, a mondanivaló több rétegű, ha az olvasók megtalálják benne azt, ami érdekli őket. Nem zavart, hogy a ” transzcendens igazságosztó”-t kevesen tudták kitalálni? Honnan jött ez az ötlet?

Pár éve volt egy ilyen feladatunk az Irkában, hogy egy görög mitológiai alakot helyezzünk kortárs tematikájú novellába. Narcissust választottam, s a történetben egy olyan fickóról írtam, aki felemésztődik az internetes világban.

Éreztem, hogy ebben a témában sokkal több van, mint egy novella. A nárcizmus olyan aktuális kollektív jelenség, amivel foglalkozni kell. Azon kaptam magam, hogy megírtam egy regényt, a kiadómtól pedig érkezett a kérés, hogy szeretnének új könyvet tőlem. Elővettem a nárciszos sztorit, de teljesen újraírtam.

Emlékeztetőül Nárcissus legendája:

Echo and Narcissus (1903), a Pre-Raphaelite interpretation by John William Waterhouse (wiki)

Narcissus szép szál ifjúvá serdült, akibe sok nimfa beleszeretett, ő viszont mindet elutasította (közöttük Ekhót is). Az egyik nimfa azonban nem törődött bele kikosarazásába, s Nemeszisz istennőnek, a bosszúállás istennőjének tett panaszt. Nemeszisz meg is hallgatta és teljesítette a kívánságot. Narcissus vadászat közben egy folyó partjára ért, és mivel inni akart, belenézett a folyótükörbe. Ekkor megpillantotta önmagát és azon nyomban magába szeretett. Egész nap ott maradt és hasztalan próbálta magához ölelni tükörképét. Így ugyanazt a kínt élte át, amit a nimfák, amikor nem kaphatták meg. Reggelre Narcissus helyén az odasiető nimfák már csak néhány sárga szirmú virágot, nárciszt találtak. A nárcisz azóta is az önimádat jelképe, mivel magának a virágnak a szirma is egy kicsit önmaga felé hajlik. (wiki)

Sok kompromisszumot kellett kötnöd a kiadóval?

Utólag úgy tűnik, nem, csak apróságok voltak. De azt például nagyon szerettem volna, hogy az egész regény jelen időben játszódjon, és azt nem engedték. Így csak a titokzatos harmadik személy esetén maradt meg a jelen idejű elbeszélés, ezzel is érzékeltetve, hogy számára nem létezik az idő.

A cím választás miatt sokan kritizáltak?

Mindig nagyon nehezen adok címet. Ennek a regénynek nagyon sokáig Nárciszok volt a munkacíme, de ez túl direktnek tűnt, töröltem.

Nem én vagyok az első, aki híres művek címét választom, például nemgrég láttam meg egy török írónak, Elif Batuman-nak A félkegyelmű c. regényét, aki ugyanazt a témát dolgozta fel, mint Dosztojevszkij.

Közösen a kiadóval kitaláltuk, hogy legyen valamilyen irodalmi reflexió a címben. Ady: A magunk szerelme és Szabó Lőrinc: Semmiért egészen jött szóba, hiszen mindkét költő narcisztikus személyiség volt.Végül ez utóbbi győzött, s egy versrészlet szerepel is a regény elején. A Newton harmadik törvénye címet sem fogadták el, mert szerintük ebből az olvasó fizikai témára gondolna – tette hozzá Panni nevetve.

“Mert míg kell csak egy árva perc,
külön, neked,
míg magadra gondolni mersz,
míg sajnálod az életed,
míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
halott és akarattalan:
addig nem vagy a többieknél
se jobb, se több,
addig idegen is lehetnél,
addig énhozzám nincs közöd.”

(Szabó Lőrinc: Semmiért egészen)

 

Beszéljünk a könyvborítóról. Úgy tudom, neked volt egy másik kedvenced.

Igen, egy sakktáblás, ahol szemben áll egymással a király és a királynő, egy tükör előtt.

Fogalmam sincs, a tervező hogyan talált rá a sakk motívumra, ami a regény vége felé kerül elő, és szimbolizálja mindazt, ami történik.

A regény Gödöllőn játszódik. Miért érezted ezt fontosnak?

Ez a lustaságomból adódott, hiszen könnyebb ismert helyszínt leírni hitelesen. De a lokálpatrióta válaszom az, hogy nagy boldogság volt Gödöllőre helyezni a szereplőimet. Egyetemistaként nem voltam kollégista, ennek ellenére egy kommentelő szerint a fikcióként megírt kollégiumi élet pontosan ilyen volt. A következő regényemben is szerepelni fog a kedvenc gödöllői rockzenekarom, a Toxic Traces.

Kik a példaképeid? Tervezel -e kiadót váltani?

A finn írók stílusát, légiességét emelném ki, és Szabó Magdát. Már készül harmadik regényem, amely aktuális témáról, a metoo-ról szól. Maradok a Könyvmolyképző Kiadónál, ami főleg zsánerkiadó. Bennem hosszas dilemma volt az, hogy hol adjam ki a könyvem.

El kellett döntenem, hogy mit akarok. Azt, hogy a Könyvmolynál magas példányszámban adják ki a könyvem, jelentős olvasói táborhoz fog eljutni, vagy kilincselek évekig szépirodalmi kiadóknál. A döntésem végül az lett, hogy próbáljuk meg a két tábor közt megtalálni a rést a Könyvmoly segítségével, azaz olyan zsánert fogok írni, ami nem ponyva, de mégsem a hardcore magas szépirodalom. Helyesen döntöttem, szerintem sikerült az, amit szerettem volna. Megtaláltam a magam igényes olvasórétegét, még akkor is, ha a szépirodalmi placcon nem létezem, mint regényíró.

A könyvbemutató végén az igazgatónő stílusosan egy-egy nárcisszal köszöntötte Pannit is Zsófit.

A Semmiért egészen regényt egy nap alatt elolvastam. Amennyire lendületes volt a cselekmény, ugyanennyire volt sodró a beszélgetés, köszönhetően Zsófi értő, lényegre törő kérdéseinek. Pannit hallgatva nemcsak az olvasásra kapott az ember megállíthatatlan késztetést, hanem a regényírásra is. Ma reggel gondolatban elővettem az évek óta érlelődő témámat, és Panni hatására a napokban elkezdem a levél-regényem írását. A címét már kitaláltam: La passion virtuelle. Addig is újraolvasom a Semmiért egészent.

Jövőre veled ugyanitt, Panni! Gratulálunk, és további jó munkát kívánunk!

Idézetek a könyvből:

“Nincs jelentősége, mikor történnek a dolgok. Mert egyszer úgyis megtörténnek.
Jóvátenni a rosszat nem lehet. Ha valakit megbántottál, az örökre seb marad. “

“Lehet tagadni az igazságot, de az attól még létezik.”

“Nincs nagyobb boldogtalanság annál, ha még a bosszú lehetősége sem okoz örömet.”

“Ez nem fog működni.
– Miért ne működne?
– Newton harmadik törvénye miatt – válaszolja Flóra gúnyosan. – Ha egy test erőt fejt ki egy másik testre, akkor a másik test az elsőre ugyanolyan nagyságú és ellentétes irányú erőt fejt ki. De nem mindegy, melyik testnek nagyobb a tömege és ki horpad be jobban az ütközésnél.”

“De hát, végül is csak az emberek mérik az időt, számunkra ez éppolyan megfoghatatlan, mint a történelem, a gravitáció, a közgazdaságtan, a szabadvers vagy a halál.”

” Az ember nem szívesen néz szembe a kudarcaival. Nem szívesen ismeri be a tévedését. Ezért tart olyan sokáig a legtöbb kapcsolat.”

“Igazából minden ember önmaga illúziójába szerelmes.”

“Vannak szavak, amik anélkül ütnek, hogy gonoszak lennének.”

a szerző és a könyvtár fotói

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kérjük adja meg a hiányzó számot *