Newton harmadik törvénye helyett Semmiért egészen

Február 7-én, Fóthy Zsuzsanna, a könyvtár igazgatónője, a meghatódottságtól remegő hangon kezdte munkatársa, Istók Anna második könyvbemutatójának megnyitóját a szép számmal összegyűlt érdeklődők előtt. Az igazgatónőnek furcsa érzés írói szerepkörben köszönteni legkedvesebb helyettesét, akivel az évek során nemcsak kollegiális, hanem baráti lett a kapcsolata. A regényírás kulisszatitkait a hagyományokhoz híven egy beszélgetőtárs-moderátor segítségével ismerhettük meg, aki ezen az estén egy régi könyvtári kolléga és Irkás írótárs, Ocsovszky Zsófia volt. Zsófi a fülszöveggel kezdte a felvezetést:

“Nándi és Flóra az egyetemen találkozik, ahol az ügyeletes szépfiú elcsavarja a gépészkarra járó, komoly lány fejét. Senki nem jósol nekik nagy jövőt, de ők egymásba szeretnek és összeházasodnak. A felszínen minden ideális. De vajon milyen sérelmek, hazugságok rejlenek a látszólag tökéletes kapcsolat mélyén? Mi lesz, ha egy nap, az egyensúly felborul?”

– Az, hogy a cselekmény többrétegű, sodró, lendületes, könnyen olvasható, a könyv előnye, de egyben hátránya is lehet. Tanultál az előző regényed karaktereinek megírásából?

– Csak látszólag könnyű a történet, hiszen az alapsztori mellett súlyosabb témákat is boncolgatok. Azon igyekeztem, hogy a karakterek ne éljenek “önálló” életet, a történet jusson el az eltervezett végkifejletig. Tudatosan építettem fel a regény szerkezetét, amire már azért is szükség volt, mert három különböző karakter szemszögéből láttatom a történetet. Nándién és Flóráén kívül van egy harmadik, transzcendentális nézőpont is, amivel kapcsolatban sok, egymásnak ellentmondó visszajelzést kaptam. Ezek alapján most úgy látom, hogy ha az olvasót sodorja a cselekmény, nem figyel a részletekre, így jelen esetben észre sem veszi a harmadik személyt, bár megjelenik már a regény elején. Ez derült ki például nemrég egy férfi blogger recenziójából is. Mindezek alapján a regényre nagyon találó az “újraolvasós” jelző, amit egy könyvmolyos kommentben olvastam.

– Az pozitívum, hogy a történet, a mondanivaló több rétegű, ha az olvasók megtalálják benne azt, ami érdekli őket. Nem zavart, hogy a ” transzcendens igazságosztó”-t kevesen tudták kitalálni? Honnan jött ez az ötlet?

– Pár éve volt egy ilyen feladatunk az Irkában, hogy egy görög mitológiai alakot helyezzünk kortárs tematikájú novellába. Narcissust választottam, s a történetben egy olyan fickóról írtam, aki felemésztődik az internetes világban.

Éreztem, hogy ebben a témában sokkal több van, mint egy novella. A nárcizmus olyan aktuális kollektív jelenség, amivel foglalkozni kell. Azon kaptam magam, hogy megírtam egy regényt, a kiadómtól pedig érkezett a kérés, hogy szeretnének új könyvet tőlem. Elővettem a nárciszos sztorit, de teljesen újraírtam.

Emlékeztetőül Nárcissus legendája:

Echo and Narcissus (1903), a Pre-Raphaelite interpretation by John William Waterhouse (wiki)

Narcissus szép szál ifjúvá serdült, akibe sok nimfa beleszeretett, ő viszont mindet elutasította (közöttük Ekhót is). Az egyik nimfa azonban nem törődött bele kikosarazásába, s Nemeszisz istennőnek, a bosszúállás istennőjének tett panaszt. Nemeszisz meg is hallgatta és teljesítette a kívánságot. Narcissus vadászat közben egy folyó partjára ért, és mivel inni akart, belenézett a folyótükörbe. Ekkor megpillantotta önmagát és azon nyomban magába szeretett. Egész nap ott maradt és hasztalan próbálta magához ölelni tükörképét. Így ugyanazt a kínt élte át, amit a nimfák, amikor nem kaphatták meg. Reggelre Narcissus helyén az odasiető nimfák már csak néhány sárga szirmú virágot, nárciszt találtak. A nárcisz azóta is az önimádat jelképe, mivel magának a virágnak a szirma is egy kicsit önmaga felé hajlik. (wiki)

– Sok kompromisszumot kellett kötnöd a kiadóval?

– Utólag úgy tűnik, nem, csak apróságok voltak. De azt például nagyon szerettem volna, hogy az egész regény jelen időben játszódjon, és azt nem engedték. Így csak a titokzatos harmadik személy esetén maradt meg a jelen idejű elbeszélés, ezzel is érzékeltetve, hogy számára nem létezik az idő.

– A cím választás miatt sokan kritizáltak?

– Mindig nagyon nehezen adok címet. Ennek a regénynek nagyon sokáig Nárciszok volt a munkacíme, de ez túl direktnek tűnt, töröltem.

Nem én vagyok az első, aki híres művek címét választom, például nemgrég láttam meg egy török írónak, Elif Batuman-nak A félkegyelmű c. regényét, aki ugyanazt a témát dolgozta fel, mint Dosztojevszkij.

Közösen a kiadóval kitaláltuk, hogy legyen valamilyen irodalmi reflexió a címben. Ady: A magunk szerelme és Szabó Lőrinc: Semmiért egészen jött szóba, hiszen mindkét költő narcisztikus személyiség volt.Végül ez utóbbi győzött, s egy versrészlet szerepel is a regény elején. A Newton harmadik törvénye címet sem fogadták el, mert szerintük ebből az olvasó fizikai témára gondolna – tette hozzá Panni nevetve.

 

– Beszéljünk a könyvborítóról. Úgy tudom, neked volt egy másik kedvenced.

– Igen, egy sakktáblás, ahol szemben áll egymással a király és a királynő, egy tükör előtt.

Fogalmam sincs, a tervező hogyan talált rá a sakk motívumra, ami a regény vége felé kerül elő, és szimbolizálja mindazt, ami történik.

– A regény Gödöllőn játszódik. Miért érezted ezt fontosnak?

– Ez a lustaságomból adódott, hiszen könnyebb ismert helyszínt leírni hitelesen. De a lokálpatrióta válaszom az, hogy nagy boldogság volt Gödöllőre helyezni a szereplőimet. Egyetemistaként nem voltam kollégista, ennek ellenére egy kommentelő szerint a fikcióként megírt kollégiumi élet pontosan ilyen volt. A következő regényemben is szerepelni fog a kedvenc gödöllői rockzenekarom, a Toxic Traces.

– Kik a példaképeid? Tervezel -e kiadót váltani?

– A finn írók stílusát, légiességét emelném ki, és Szabó Magdát. Már készül harmadik regényem, amely aktuális témáról, a metoo-ról szól. Maradok a Könyvmolyképző Kiadónál, ami főleg zsánerkiadó. Bennem hosszas dilemma volt az, hogy hol adjam ki a könyvem.

El kellett döntenem, hogy mit akarok. Azt, hogy a Könyvmolynál magas példányszámban adják ki a könyvem, jelentős olvasói táborhoz fog eljutni, vagy kilincselek évekig szépirodalmi kiadóknál. A döntésem végül az lett, hogy próbáljuk meg a két tábor közt megtalálni a rést a Könyvmoly segítségével, azaz olyan zsánert fogok írni, ami nem ponyva, de mégsem a hardcore magas szépirodalom. Helyesen döntöttem, szerintem sikerült az, amit szerettem volna. Megtaláltam a magam igényes olvasórétegét, még akkor is, ha a szépirodalmi placcon nem létezem, mint regényíró.

A könyvbemutató végén az igazgatónő stílusosan egy-egy nárcisszal köszöntötte Pannit is Zsófit.

A Semmiért egészen regényt egy nap alatt elolvastam. Amennyire lendületes volt a cselekmény, ugyanennyire volt sodró a beszélgetés, köszönhetően Zsófi értő, lényegre törő kérdéseinek. Pannit hallgatva nemcsak az olvasásra kapott az ember megállíthatatlan késztetést, hanem a regényírásra is. Ma reggel gondolatban elővettem az évek óta érlelődő témámat, és Panni hatására a napokban elkezdem a levél-regényem írását. A címét már kitaláltam: La passion virtuelle. Addig is újraolvasom a Semmiért egészent.

Jövőre veled ugyanitt, Panni! Gratulálunk, és további jó munkát kívánunk!

Idézetek a könyvből:

“Nincs jelentősége, mikor történnek a dolgok. Mert egyszer úgyis megtörténnek.
Jóvátenni a rosszat nem lehet. Ha valakit megbántottál, az örökre seb marad. “

“Lehet tagadni az igazságot, de az attól még létezik.”

“Nincs nagyobb boldogtalanság annál, ha még a bosszú lehetősége sem okoz örömet.”

“Ez nem fog működni.
– Miért ne működne?
– Newton harmadik törvénye miatt – válaszolja Flóra gúnyosan. – Ha egy test erőt fejt ki egy másik testre, akkor a másik test az elsőre ugyanolyan nagyságú és ellentétes irányú erőt fejt ki. De nem mindegy, melyik testnek nagyobb a tömege és ki horpad be jobban az ütközésnél.”

“De hát, végül is csak az emberek mérik az időt, számunkra ez éppolyan megfoghatatlan, mint a történelem, a gravitáció, a közgazdaságtan, a szabadvers vagy a halál.”

” Az ember nem szívesen néz szembe a kudarcaival. Nem szívesen ismeri be a tévedését. Ezért tart olyan sokáig a legtöbb kapcsolat.”

“Igazából minden ember önmaga illúziójába szerelmes.”

“Vannak szavak, amik anélkül ütnek, hogy gonoszak lennének.”

a szerző és a könyvtár fotói