Koponyámba tolulnak négyütemű emlékeim, Illatos fotók villannak be és arcok, füstjárta felvételek homályos időkről, egy valaha volt valóságról. Kacajok orgiája keveredik a kimerevedő emléktöredékekkel. A háttér szüntelen morajlás és tajték. Az arcokon ráncokat vet az éttermi fény, Patinásak a hajszálak, néhol pocakot eresztett a téboly, de a színek vakítanak, szabadon szárnyalnak a lelkek. A burkolat ugyanolyan, talán a motor is, de a kilométerek nyomot hagytak a tekinteten. Mégsem teljes az osztály. Nem lehet velünk, aki vadvirágmezővé változott, akit elnyelt a föld. Szelleme táncol, rakott szoknyája pördül, Repül a szőke fonat és utolsót dobbant a tánccipő.
