Gödöllő, minden meglévő ellentmondása ellenére, ma egy jó, élhető hely. Egyáltalán nem a hanyatlás, hanem inkább a kihasználatlan lehetőségek városa. Folyamatosan fejlődik, nem ismert korábbi nosztalgiára érdemes aranykora. A 18. században mezővárosként alapvetően földművelők lakta település volt. A településen sem negyedtelkes sem nyolcad telkes jobbágyokat nem tartottak nyilván. A század végére 48 jobbágytelekből az egésztelkesek száma 29-ről 9-re csökkent, míg a féltelkesek száma 38-ról 78-ra nőtt. De a féltelkek öröklődése sem volt automatikus, azok megosztásához is földesúri engedélyre volt szükség. Az akkori lakosság többségét alkotó parasztcsaládok földöröklésből kiszoruló utódai a zsellérek számát gyarapították, vagy az uradalom szolgálatába léptek. A létszámban gyarapodó lakosság folyamatosan szegényedett, egyre nagyobb arányban szolgaságra, cselédsorsra kényszerült. A település hírnevét az itt megtelepült Grassalkovichoknak köszönhette, nem önmagának. Egy falu volt „a” Kastély mellett. Egy hirtelen gazdagodó “földesúr” hivalkodó beruházásai nagyon ritkán tudnak valódi aranykort eredményezni.

Kiemelt kép: Grassalkovich I. Antal (1694 -1771) wikipedia