A járat másik oldala Csipkerózsika kastélyának pincéjébe vezetett. A pincéből felmászott a lépcsőkön, az udvarra feljutva szétnézett, és azt gondolta, a tornyot is megmássza. Évek óta ő volt az első látogató, aki ráadásul egy titkos úton jutott be.
Ahogy mászott-mászott a lépcsőkön, nagyon elfáradt. Már nem is emlékezett rá, miért indult felfelé. A gyomra viszont megkordult. A toronyban elindult hát, hogy keressen egy kis ételt, vagy megtalálja a gazdaasszonyt, tőle biztos ki tud majd hízelegni egy pár finom falatot.
Sokáig nézelődött, mire egy olyan szobát talált, ahol volt valaki. Egy lány aludt gondosan betakarva. A kiscica megörült: az ilyen nagylányok szeretik a cicákat, csak föl kell ébreszteni, aztán lesz finom falat is. A cica először nyávogással próbálkozott, de nem járt sikerrel. Felugrott az ágyra, forgolódott, hízelkedett, majd lefeküdt az alvó mellé és dorombolt is egy picit. Ezek eddig mindig célhoz vezettek, most azonban nem maradt más hátra, a lány arcához dörgölőzött, végül meg is nyalta érdes apró nyelvével a lány arcát.
A mese folytatását az Álarcaink, jubileumi Irka kötetben találjátok. A kötet megvásárolható és kikölcsönözhető a gödöllői városi könyvtárban.
Kővágó Éva
Az IRKÁ-nak majdnem indulásától kezdve tagja vagyok, elsősorban meséket írok. Azt gondolom, a mesék köntösébe bújtatva sok mindent el lehet mondani a világról. Mostanában kutyám ad inspirációt és élvezem az együttlétet őszinte, egyenes lényével – álarcok nélkül.