“Optimista becslések szerint minden német háztartásnak jutna egy üres kínai lakás.” *
(mondatértelmezés)
“Kínában több tízmillió üres, gyakran félkész lakás van, a világ végén, ahol senki nem akar és soha nem is fog akarni lakni.” Karl Marx 1853-ban fogalmazta meg a kommunizmus leegyszerűsített meghatározásává lett “mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint” mondatát. A Kínai Népköztársaság, ahol a Kommunista Párt van hatalmon, láthatóan nem vallja a marxi elvet. Az üres lakásokat nyilvánvalóan nem a szükséglet hozta létre, hanem a kínai “kommunista kapitalizmus”. Semmi sem jellemzőbb a kapitalizmusra, mint hogy olyan dolog lehet befektetés – vagyontárgyak megszerzése jövőbeni profit reményében – ami konkrétan senkinek sem igénye. Hiába nem racionális olyan lakóingatlant építeni, finanszírozni, amiben soha senki nem fog lakni, mégis megtörténik, ha profitot ígér. A marxi utópia kritikusai szerint a “kommunista” világban “mindenki tétlenül élne, egekbe szökő szükségletekkel”. Valódi kísérlet nélkül ezt nehéz cáfolni, de az biztos, hogy a profit hübrisz szülte Németországnyi üres lakásokra pazarolt erőforrás-tömeg nagy valószínűséggel ökológiai és társadalmi katasztrófához vezet, miközben a Földön tömeges a hajléktalanság.