Morzsalékos földdé vált az agyam,
ha hallgattam őt.
Mindent befogadtam,
nem is vettem levegőt…
Erdőnyi terjedelemben ömlöttek
a szobába az emlékei.
Árnyék jelent meg fölötte,
e folyó hordalékát már nem cipeli.
Boszorkánynak hittem néha,
mint tudatlan gyermek.
Elkéstem, én béna,
Csak utolsó telén ismertem meg.
Kalandos élete volt dédinek,
Kis apró domb, a hegyek között.
Mondhatták volna csak néninek,
de túl sok könnyet látott méhlepények fölött.
(A feladat Antal Balázs: Vad című kötete alapján készült: egy természeti jelenség tulajdonságaival kellett felruházni egy családtagot és ebből verset írni.)
Dr. Kenéz Árpád
A gödöllői székhelyű Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft. Tejvizsgáló Laboratóriumának igazgatója. Közel 20 éve ír, elsősorban filozofikus,elvont témájú lírák születnek tőle, de kedveli a szójátékos, a magyar nyelv szépségét kihasználó, vicces írásokat is. Nagy kedvencei a limerickek.
Feleségével és két gyermekével (egy fiú egy lány) Gödöllőn, családi házban éli életét.
Hobbija az írás mellett a történelmi újrajátszás, a bicskakészítés és a
néprajz.
Gratulálok a vershez Árpi.
A vers nagyon szemléletes, sokrétű és árad belőle a szeretet.
Ha azt mondom megérintett, igaz. Magam is gondoltam hasonlókat, de soha nem tudtam kifejezni. Köszönöm, hogy megtetted helyettem. Most előveszem apai nagyanyám oklevelét és ismét beleolvasok: “Mi a pécsi magyar királyi Bábaképző Intézetnek igazgató tanára és a vallás- és közoktatásügyi magyar királyi minisztertől kiküldött vizsgálók jelen oklevelünkkel tudtára adjuk mindenkinek, akit illett, hogy …….. ” Nos, valami ilyent kaphatott a tied is.