Nem én öregszem*
csak az álmaim fakulnak, lassulnak
nem gyárt már emlékeket a szétfolyó idő
mi volt tegnap, egy hete, egy éve
híg tésztaként csorog a serpenyőbe
esténként melegség tölt el ha
vaníliaillattal telik meg a ház.
Nem öregszem.
testem tapasztalatokat épít
az izmok helyét átveszi
a tudás nyúlós kelttészta tömege
mérlegre állok reggelente hogy lássam
miként enyészik el
a testzsírzsázalékban mért
akarás.
Nem öregszem.
csak megállok és
tojást ütök a tálba
cukrot öntök hozzá
bassza meg magát minden diéta.
*A vers Bánki Éva: Lassan című versének parafrázisa, mely egy kreatív feladatként született műhelytalálkozónkon.
Na jó, jó! De én meg itt kérkedek azzal, hogy öregszem. Bizony, és leszarom, hogy öregszem. Már nem veszíthetek csak a kínt, a nyügöt, meg a maradék eszemet. Már megvolt minden, több is mint remélhettem és veszítettem is, többet, mint féltem. Ha a jótündér teljesítené kívánságomat, csak a macimat szeretném, azt tépett fülüt, félszemüt, amit mostohám elvett. Azt mndta egy tízéves nagyfiúnak már nem illik vele aludni.