Irka tábor hatodszor

2020 július 31-én, a járványhelyzet miatt csak egynapos Irka tábort tartottunk Ujj Béla tagunk vendégszeretetét élvezve. Régóta nem találkoztunk már egymással, így a meghirdetett témák egy részére nem is tudtunk sort keríteni. Amiről sikerült beszélnünk és írnunk:

  • Sirokai Mátyás munkássága, az űrzsoltárok és növénylés a szövegekben
  • David Foster Wallace-tól a Végtelen tréfa megismerése és a gyerekkori traumák megírása
  • Hajtsad ekédet a holtak csontjain át – az ökothriller, mint új műfaj megismerése, kreatív feladattal.

Amire nem jutott idő:

  • Kiss Noémi munkásságára és magzatpróza írására
  • Kedvenc mesehősöm utóéletének megírására
Életkép

De ezen kívül volt még rengeteg finomabbnál finomabb étel, padlizsánkrémek és sós vagy édes piték, tészták, sütemények, saláták, tiramisu, és persze borok, sörök, fröccsök, no meg az elmaradhatatlan Palipálinkája.

Következzen néhány élménybeszámoló a tagoktól:

“Ami megmaradt: űrzsoltárok, Sirokai, brazil-francia meccs, zöldbab dinsztelés, Walace, metti és Tenisz Akadémia, társadalomkritika és/vagy állatimádat,  tranzakcióanalízis, szubatom (csakhogy idegen szavakat is írjak), Felkelő Nap Háza, padlizsánkrém, felgyullad-e a pálinka, és még sorolhatnám.. Nektek mi?” (Eszter)

“Személyes tanulságok:
– koncentrációs szintem jelentősen csökkent a délután folyamán. Írjuk a hőség számlájára
☺ Bár közrejátszhatott az is, hogy rég nem találkoztunk, mindenkinek sok volt a mondanivalója. Több idő is ugyanilyen gyorsan telt volna el 🙂
– örültem a kialakult vitának, Olga Tokarczuk regénye kapcsán. Meg fogom venni, el fogom olvasni a könyvet. David Foster Williams egyelőre nem vonzott be amerikai társadalmi körképével (shame on me – szégyellhetem magam)
– élveztem az előadásokat, pont jó volt az arány a meghallgatás és közreműködés (feladatmegoldás) között. Változatosak és érdekesek voltak a témák is.
– igazi tábori hangulat volt, köszönhetően a szuper helyszínnek és házigazdának
– a jó hangulat mellett sikerült dolgozni is.
Örülök, hogy ott lehettem, köszi a jó társaságot!”
(Ilona)

“A mai világban nincs nagyobb ajándék, mint a rácsodálkozás a más(ik)ra. Azért szeretem az IRKÁ-t, mert olyanokkal lehetek együtt, akik nem az én “buborékom”. (Igaz azt magát is sikerült már majdnem csak rám redukálnom.) Ha (még) több őszinteség van a kommunikációban, az súrlódást generál, de csak úgy van valódi (ön)megismerés.
Még napokig eszem a maradékot, de nem unom. Minden finom!”
(Béla)

 “Csak annyit tudok hozzá tenni, hogy
1/ régen éreztem ennyire jól magam nagyobb társaságban, és hogy
2/ Wallace regényét biztosan nem fogom elolvasni
😊” (Anikó)

A csapat

És akkor jöjjön néhány szösszenet a tábori feladatok megoldásaiból:

Lipták Nándor: 1998

(Feladat: írd meg röviden egy megrázó gyermekkori trauma emlékét)

Franciaország-Brazília labdarúgó világbajnoki döntő mérkőzés.
Mindenki tudja, hogy a brazilok fognak nyerni, de azért le fogják játszani a meccset, mert így illik,
és mert annyi reménykedő francia szurkoló van a stadionban.

Ronaldo a kezdőkörben mosolyog.
Zidane idegesen simogatja régen kihullott haját.
Elkezdődik a mérkőzés.
A franciák jobbak, a braziloknak helyzetük sincs.
Zidane fejel egy gólt, aztán még egyet, egy kimondhatatlan nevű francia rúgja a harmadikat.
Vége.
Ronaldo sír.

Franciaország világbajnok.

Ujj Béla: (Diófa beszéd)

A tűző fénysugár elől alám telepedtek. Árnyékomat hol áldják, hol átkozzák. Beretelemek, hogy ne velézzen, csak a firulticska ágvégtüremlet. Felnyiklandott a kény, le fikényék birandás. Szerelingik a garmada. Hipetázik a suhhangató subárványzat. Azért, nagyon jól érzés menedéket adni. A naphoz mindannyian viszonyulunk, ha nem is egyformán. Én imádom.

Ujj Béla festménye

Ujj Béla: Állati történet (feladat: trauma élmény)

A lánynak, akibe gimnazistaként, először életemben, beleszerettem, volt egy németjuhász kutyája. Amzelnek hívták. Nagyon tartózkodó lány volt. Már jó ideje tartott óvatos közeledésünk egymás felé. Délutánonként hazakísértem. Egyre hosszabb utakon jutottunk el hozzájuk. Az elköszönés helye, napról napra közelebb került a lakásukhoz. Sok hét után alakult úgy, hogy éppen nem volt senki otthon náluk. Mikor az ajtójukig értünk, váratlanul behívott
a lakásba. Belépve az előszobába, a kutya azonnal szerelmem nyakába ugrott. Hosszan ölelték egymást. A lány, egyik pillanatról a másikra, teljesen megváltozott, fesztelenül, ellágyulva hosszan simogatta az állatot, az pedig boldogan nyalogatta a kezét. Jó néhány perc telt el mire felém fordultak. Amzel azonnal rám vicsorgott. Gazdája megnyugtatta és már újra a régi visszafogott módján hellyel kínált. Amíg beszélgettünk a kutya a lány
lábfején nyugtatta a fejét. Hazafelé, a villamoson, az járt a fejemben,
hogy kutya szeretnék lenni.

Rigó József: Emberkerti séta

(Feladat: építsd be az alábbi mondatot egy rövid szövegbe: Amikor kiöntöttem a mustárlevest a tálkákba olyan megindulást éreztem, hogy újra eleredt a könnyem.)

Amikor a hétvégén elvittük a gyerekeket az emberkertbe olyan megindulást éreztem, hogy eleredt a könnyem. Mielőtt elindultunk, a mustárlevest kiöntöttem tálkákba, és beraktam a fridzsiderbe. Majd megesszük miután hazajöttünk. Evés közben újra beszéltük, hogy miket láttunk az emberkertben. Marci fiamnak a kicsi sárga emberek tetszettek a legjobban, mert szerinte olyan cuki-mukik. A feleségemnek a szép magas bronzbőrű emberek tetszettek, mert nagyon vonzónak találta őket. Nekem is hasonló ízlésem van. Mi felnőtt zsiráfok oda vagyunk a magas növésű emberekért.

Szabó Anikó: Cím nélkül

Kiöntöttem a vödör tartalmát a WC-be, majd lehúztam. A dülledt szemű, felpuffadt, többnapos hulla sokáig keringett a vízörvény tetején, mielőtt végleg eltűnt a fekete lyukban. Amikor megfordultam, kibuggyant a könnyem. Különös, hogy épp egy apró hal pusztulása miatt éreztem megindulást. De örültem, hogy hónapok óta először újra vannak érzéseim.

A konyhában tálkákba mertem a forró mustárlevest. A bepárásodott ablaküvegen keresztül érzékeltem, hogy kint eleredt az eső. Olyan volt, mintha belőlem fakadt volna. Úgy éreztem, tisztára mossa a múltam.

Istók Anna: űrzsoltár

Legyen a világűr egy sejt. És ez a sejt legyen olyan kicsi és végtelenül hatalmas, hogy elférjen benne minden szubatomi érzés, és az érzések fotonjai világítsanak benne.

És legyen ennek a világűrsejtnek membránja, amin keresztül átjárható a kozmosz, és szabadon áramolhat a teremtés energiája.

És legyen ez a membrán végtelenül vékony és vastag, hogy aminek kívül kell maradnia, soha ne hatolhasson be a sejtbe, és ami bent van, soha ne kerülhessen kívülre az élők közé.

Legyen ez a membrán egy fal, azon annyi érzés hatolhasson csak át, ami nem pusztítja el a világot.

És lélegezzen ezen keresztül a teremtett világ, és lássa el a galaxis láthatatlan részecskéit az evolúció barbár energiájával.

És legyen ebben a világűrsejtben egy mitokondriumlélek, mely figyelmeztet arra, ha túl sok energiát emészt fel a világ létezése, és semmisítse meg önmagát, ha már minden élő és holt érzés kiveszett az egysejtű teremtésből.

Jó volt ismét együtt, jövőre reméljük, több napra sikerül összegyűlnünk!

Egy hozzászólás a(z) “Irka tábor hatodszor” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kérjük adja meg a hiányzó számot *