Forróság. Augusztus első tüzelő napjai. Az Irkatagok lassanként érkezenek a táborba: ki munkából fáradtan, ki Kapolcsról, ki két szoptatás közül sietve, ki betegágy mellől, ki elkeveredve, ki biciklivel, ki HÉV-vel, ki színházi előadás után késő este. Máshonnan, másképp, mégis az asztal köré ülve. Mindig a konyhában kezdődik a beszélgetés.  Tápláljuk testünk, aztán elkezdődik a TÁBOR. És kezdődik a munka, az írás, a feladat. És a „Minden kezdet nehéz” feladattal kezdünk, könnyed bemelegítő gyakorlatként. És van, aki egy régi fűzött naptár hátuljára ír, és van aki 12-32-es méretű vonalas füzetbe   – még a gyerekei után maradt –, és van aki laptopon, és van aki kockás füzetbe, gyönyörű sorokba rendezve, és van aki TEMU-s dossziéba, – csak pár ezerért vette –, és van aki a telefonján, és van aki lapokra, DE mindenki ír valamit, valahogy. És a kádencia gyakorlatban megtanuljuk, hogy szabad és-sel kezdeni a mondatokat a fent említett módon fokozás céljából. Alkotás  után egyesével felolvassuk az írásainkat. Szabadkozni nem ér, hogy nem lett elég jó, amit írtam, azért „százas” jár.  Közben megállapítjuk, hogy a hétfő után nincs de. Egy-két csobbanás, pihenés, aztán ismerkedünk az MI irodalmi használatával. Meglepődünk, nevetünk, szomorkodunk. Megint az asztal köré gyűlünk és együtt forrósodunk tovább a bográcsgulyással. Este rájövünk, hogy a mostani rockdalokat kevéssé ismerjük, van aki a régieket se, de nem ez a lényeg. Éjszaka, mi is feltesszük Babits kérdését: „Költő vagy, csupa szeretet, szereted-e a legyeket […] Pihenni próbálsz: nem lehet.” Csak eljön a reggel, alvással, vagy alvás nélkül és mi folytatjuk az írást. Mészöly Miklós tárgyábrázolásával ismerkedünk. Írunk katonai dobozról, nyelvtisztítóról, karácsonyi égősorról, macska könyvről, jéghokiról, ki, milyen különleges tárgyat hozott. A zsigeri érzelmek feladat kissé mindannyiunkat megdolgoztatott: agyunk lezsibbadt, gyomrunk görcsbe rándult, nehezen emésztettük meg a saját mondatainkat, de van aki sejtszinten érezte, mit kell tenni. Délután a mikrókiadók könyveiből szemezgettünk, a Csirimojó, Sonora és Ampersand kiadó minőségi írásait ízlelgettük.

Nem kell irigykednem, hogy nem lehettem ott, mert ott voltam veletek! Jövőre újrázunk!