Galló Kovács Zsuzsanna: Évadzárás Bélánál Coelho nyomán szabadon

Amit Isten el akart mondani az emberiségnek, azt mind odatette az orra elé, hogy észrevegye.

Azt, hogy Béla ismeri-e a fenti Coelho idézetet nem tudom, mindenesetre terülj, terülj asztalkát varázsolt az orrunk elé július 10-én, az Irka évadzáró partiján. Amíg szorgalmasan és nagy-nagy élvezettel sütögette a több napja pácolt tarját, marhahúst, kolbászt és zöldségeket, addig Panni elégedetten összegezte az I. félév örömteli eseményeit: két nagy terv vált valóra. Öt év várakozás után februárban megjelent Enid „Felkapkodott gyöngyök” c. kötete, júniusban pedig megnyílt közös kiállításunk a GÖMB alkotócsoporttal „Artjárás” címmel. Az itt látható művek szerepelnek majd verseink, prózáink mellett az őszre tervezett kötetünkben, amihez egy új művészeti alkotóközösség, a Gödöllői Fotós Kör segítségét kértük. Az Irka II. féléve igencsak bővelkedni fog könyvbemutatókban, nemsokára János, Julika és Panni új regényét köszönthetjük és csodálhatjuk majd meg.

Időközben befaltuk az ízletes, omlós húsokat a kissé csípős fokhagymamártással és a görög salátával. Megkóstoltuk a meggyes pitét, a hájastészta-ízű hókiflit, és a szivárványszínekben pompázó pisztácia szeletet. Folyamatosan kortyolgattunk Merlot vöröset, rozét, és Irsai Olivér fehéret, ez utóbbi többünk kedvence lett. Panni vicces feladatához fanyalogva kezdtünk hozzá, de az első kör után ráéreztünk az ízére. Egyre magasabbra szárnyaltunk a koeljó bölcseletek kreálásában,  emelkedett fogalmak, állatok, időjárás, testrészek, belső szervek, fűszerek, ételek, vicces esemény, mesehősök és obszcenitás kategóriában. Azóta is azon nevetek, hogy ez utóbbiban valakinek a szifilisz, vagy a „paksi mogyoró” jutott eszébe. Egyesek az állatok közül is meghökkentőeket választottak, mint kolibri, poszáta, patkány. Köszönjük Béla a szíves vendéglátást! Örök emlék marad, ahogy Lajossal szivaroztatok az invalid Krisztus előtt. Sokáig emlékezünk majd Fülesre, a nagy testű kutyádra, aki időnként kedvesen körbenyalta a társaságot. Jó volt együtt nevetni Lajos „ nem ivott eleget” mondatain, amikből többszöri nekifutásra sem sikerült megérteni egy szót sem. Végezetül megmutatom mit műveltünk koeljó epigonokként:

A dicsőség olyan, mint a farok poszátája: dalolva emelkedik a piedesztálra.

Májnak az Irka piknik olyan, mint cirkuszban a szupercella: töményen hat.

A barátság olyan, mint a szifilisz: kezelés, ápolás nélkül egyre súlyosbodik.

A hazaszeretet olyan, mint a jól működő prosztata: nagyívű szivárvány.

 

5 hozzászólás a(z) “Galló Kovács Zsuzsanna: Évadzárás Bélánál Coelho nyomán szabadon” bejegyzéshez

  1. Köszönöm e beszámolót – is. Utóbb váratlan ispotályi karbantartás, vagy családi esemény miatt kénytelen vagyok elmaradni jelentős alkalmainkról. Így viszont majdnem ott voltam…
    Állatokról eszömbe jutott egy kakukk tojás:
    Nagykáta, Szentmártonkáta, szurikáta…
    Áldás!

  2. Nagyon érdekes volt a beszámolód, lenyűgöző a stílusod, egyre jobb!
    Mekkora szerencséd van, hogy rájuk találtál! Üdv: Éva

  3. Nekünk, Irkásoknak is nagy szerencsénk, hogy van egy ilyen tudósítónk! Köszönjük, hogy megörökítetted az est hangulatát!

  4. Jó volt “házigazdátoknak” lenni!
    (Pontosítás: Füles a fiam kutyája, én csak – időnként – a társasága vagyok!)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kérjük adja meg a hiányzó számot *