Reunion sziget Madagaszkár és Mauritius között található az Indiai óceánban. Franciaország tengerentúli megyéje, ahol Úniós szabályok érvényesek. A magas hegyek között megbúvó kis települések, az ezernyi vízesés, a türkizkék óceán egzotikus nyaralóhelyei és a világ ma is működő vulkánjainak egyike, a Piton de la Fournaise teszik változatossá ezt a trópusi szigetet. 2010-ben vulkáni csúcsait, völgykatlanait és sziklafalait az UNESCO a Világörökség kincsei közé választotta.

A sziget dél-keleti részét Sud Sauvage -nak, Vad Délnek nevezik. Saint-Philippe, Saint-Joseph, Saint-Pierre városok, a Cascade de Langevin vízesés, és a kissé keletebbre eső láva folyások útja tartozik ehhez a vidékhez. Pár napot itt töltöttünk egy gazdaságban, hogy jobban megismerjük a kreol emberek életét.

Házigazdánk, Didier, egy mosolygós fiatalember büszkén vezetett végig 10 hektáros birtokának egy részén. Ott jártunkkal egy időben a közeli városban, Saint-Joseph-ben egy vidékfejlesztési konferencia zajlott, amin ő gyakorlati bemutatóval vett részt. E rendezvénynek magyar résztvevői is voltak, így végre találkoztunk egy olyan kreol emberrel, aki tudta pontosan, hol van kis hazánk a térképen. A magyar hanglejtésünket figyelve megállapította, hogy semelyik nyelvhez nem hasonlítható. Fiatalos alkatát látva nem gondoltuk, hogy már 1987 óta gazdálkodik. Sétánkat a vetiver növény megismerésével kezdtük, aminek kellemes illata elűzi a molyokat a szekrényből, majd Didier lelkesen mesélt a cukornádról, ami Reunion „mindennapi kenyere”. A sziget az 1700-as évektől kávéültetvényeiről volt híres, és csak az 1806-os ciklon után telepítettek cukornádat az elpusztult kávécserjék helyére.

A nádak fajtái közül 70% sárga-szárú, Didier is részt vett a legjobb fajta létrehozásában, amit számmal jelöltek, ez az R 570-es. A száraz évszakban vágják, júliustól decemberig, még mindig kézi erővel, mert a terep adottságai miatt nehéz gépesíteni. Egy ember naponta 4-5 tonnát termel. Szigorúan korlátozzák a napi leadást, hogy ne legyenek aránytalanságok a birtokok között. Ennyi ismeretanyag után jött a gyakorlat: Didier egy hatalmas, éles machete-vel megmutatta a nádvágás technikáját, amit azután kipróbálhattak a vállalkozó kedvű férfi családtagok. A kreol gazda csodálkozó tekintettel nézte férjem ügyes mozdulatait.
– Megfelelne napszámosnak – mondta elismerően, s örültünk, hogy kellemes emléke maradt rólunk, magyarokról.

Megszagoltunk almaillatú faleveleket, megcsodáltuk az ezen a vidéken jellemző vacoát a pimpin nevű termésével, s a vadon nőtt papaya fák után egy érdekes cserjéhez érkeztünk. Ez volt a Bourbon pointu café, hegyes kávé, ami a szemek hosszúkás, kúp alakjáról kapta nevét. Jelenleg a világ legdrágább kávéi közé tartozik. Legnagyobb előnye az alacsony, 0,7%-os koffeintartalma, ami fele az arabica kávénak. A szigeten japán segítséggel 2007 óta kezdték el újra termeszteni.
Másnap a gazdasszony házi lekvárjait reggeliztük, s megköszönve Didier ajándék bambuszait fájó szívvel búcsúztunk el a kedves kreol házaspártól. A falusi idill jelképe lett számunkra a Far Far birtok, amire mindig örömmel emlékezünk.

A Piton de la Fournaise a sziget aktív vulkánja és a táj ahol a láva érintkezik az óceánnal kihagyhatatlan látnivaló a turisták számára. A Vad Dél vidék keleti része ez, az útjelzőtáblákon az egyes lávafolyások évszámai követhetőek. A fotón a 2007-es lávafolyásra épített út látszik.

1977 áprilisában a falu egy részét elöntötte az izzó láva, de a templomot, és a mellette lévő Szűz Mária szobrot nem pusztította el. Ez a csoda zarándokhellyé tette a templomot, amit azóta a láváról neveztek el. Az évtizedek óta meghagyott magma láttán képzeletemben megjelent a láva, láttam a szikrázó tűz vörösét, és meghatódva lépkedtem a fekete lávakőzeten. Elhittem a csodát, s a felemelő érzést csak fokozta, hogy két héttel Nagyboldogasszony napja után jártunk ott, a napernyős Szűz Mária szobrot még a hívők csokrai borították.

L’Eglise Notre Dame des laves

A Langevin vízesés, mint ezernyi ér borította be a sziklafalat, s a kristálytiszta zuhatagok átlátszó fátyolként zúdultak alá a tó vizébe, mely smaragd zölden, vagy néhol lapis-lazuli kéken hullámzott. Igazat adtunk az útikönyvnek, ami a sziget legszebb vízeséseként méltatja e természeti csodát. A mondás szerint, vigyázzunk vágyainkkal, mert beteljesülhetnek. Nyaralásunk Reunion szigeten egy mesébe illő álom megvalósulása volt. Lelkesedésünk e földi paradicsom iránt töretlen, s azt kérem a sorstól, hogy a kaland még sokáig folytatódhasson.  (2010)

Illusztrációk: a szerző fotói