A hagyományokhoz híven  Irka táborozásra gyűltünk össze aug. 12-14-e között Siófok-Szabadi Sóstón, hogy finomakat együnk, igyunk, s együtt alkossunk. Főszakácsként szintén hagyományosan felfogadtuk lórit, a kisbetűs, középkorú költőt, írót, szerkesztőt, abban a reményben, hogy most is megcsillantja főzési tehetségét bográcsozás terén. Az első estebéd székelykáposztájáról sajnos lemaradtam, de a róla hallott dicshimnusz, és szombat-vasárnap az általam is megízlelt ételek alapján elmondhatom, lóri ismét bevált szakácsnak. Az éppen születésnapját ünneplő táborvezető Panni újfent remekelt a szervezésben, precízen beosztva ki kivel utazzon, ki hol aludjon, s magára vállalva a vásárlás terhét. A tavalyi hibán okulva (senki nem hozott töményet), most sikerült annyit felhalmoznunk, hogy egy népes lakodalmat is elláttunk volna. No, de mindennek megvan az ideje, éppen csak koccintottunk Panni egészségére  az ízletes birspálinkával, s máris törhettük a fejünket a bemelegítő feladaton:

Mit énekel, sóhajt, suttog, beszél, kiált a Természet? Szólaltasd meg! Próbálj Te is hangutánzó vagy hangulatfestő szavakat, kifejezéseket találni hangjaira és jelenségeire Szécsi Magda: KIOLVASÓ című verse nyomán:

Szél éneke: susogás,
Víz éneke: csobbanás,
Föld sóhaja: földrengés,
Hajnal sóhaja: derengés.
Mosoly színe: cinóber,
Idő színe: Szaladj el!

Hegy éneke:…
Tölgy éneke:…
Völgy sóhaja:…
Felhő sóhaja:…
Virág színe
Tenger színe
Vihar
Szikla
Nap
Hold
Tavasz
Bokor
Barlang
Szivárvány

E gyönyörű feladatra szebbnél szebb megoldások születtek, ezeket most nem mutatom meg abban a reményben, hogy a távollévők hátha kedvet kapnak a kiegészítésre.

Ezzel bemelegedtünk az írásba, jöhetett Panni előadása az első bekezdés fontosságáról, a narratív horogról, aminek a kíváncsiság felkeltése a feladata. Ne indítsunk időjárás vagy környezet leírással, ébredéssel vagy napi eseményekkel sem, és ne rakjunk prológusokat bele, mert az hatásvadász lesz. Legjobb, ha a „horgot” rögtön belehelyezzük a konfliktusba. Jó példa erre a Száz év magány kezdete:

„Hosszú évekkel később, a kivégzőosztag előtt, Aureliano Buendía ezredesnek eszébe jutott az a régi délután, mikor az apja elvitte jégnézőbe.”

Panni jóvoltából rengeteg szöveg közül választhattunk példát a narratív horog csoportjaira: karakter, konfliktus, pontosság, gördülékenység. Ezek közül most csak egy rövid gyöngyszemet másolok be, s annyit segítek, hogy több helyes megoldás érvényes rá.

„Dávid szeretője elhelyezi a tepsiben a bejglit. Lekeni, ahogy olvasta és betolja a meleg sütőbe, aztán rácsukja az ajtót. A tojásfehérje a spermára emlékeztette.” (Tóth Krisztina: Pixel)

Kreatív feladat: Minden jó, ha a……  kezdet jó

Írj öt-hat soros novellát narratív horoggal, izgalmasan és enélkül is, unalmasan. Három lehetséges mód közül választhattunk, létező régi novellák bekezdését átírni, megadott téma, vagy fotók alapján. A zseniális megoldásokat később ismertetem.

Számomra a legnehezebb feladat a „The Pope in the Pool” megnevezésű következett, az expozíció adagolás megtanulásaként. Mint ahogyan meglepő, abszurd, és humoros, hogy a Pápa egy fürdőmedencében meséljen a Vatikánról, nekünk is hasonlóan abszurd helyszínen, bizarr helyzetet kellett prezentálni. Megmutatom az általam választottat: Feltalálják az örök élet titkát, de a csodaszer csak férfiakra hatásos, minderről a kövér nő és férje egy próbafülkében melltartó vásárláskor beszélget. A megoldást mindenki fantáziájára bízom, irományom később. Komolyan véve a fentieket ki-ki vérmérséklete szerint dolgozott, messze elvonulva magányosan, vagy beszélgetve a társaságban.

A bátrabbak belecsobbantak a kb. 20 fokos Balatonba, s amikor a mellettük „pancsoló” egyetlen  kisfiút megdicsérte az anyukája, ők is kihúzták magukat. Abban az egyben egységesek voltunk, hogy az éhség nagy úr. Már az estebéd ideje is elmúlt, s a klasszikus bográcsgulyáshoz az előkészített hozzávalók szomorkodtak a konyhában ugrásra várva a főszakácsra, aki szőrén-szálán eltűnt a meglepetés vendéget várás ürügyén. Megsajnálva a korgó gyomrúakat már éppen átvette volna valaki a főzőmester szerepét amikor megérkeztek. Vendégünk Sopotnik Zoltán kortárs költő, író antréja humorosra sikeredett, miszerint a pesti gyors addig állt, amíg ő felolvasott a könyvéből. Emlékeztetőül jegyzem meg, hogy a tavalyi táborban a Közhely a mentén esszéjével ismerkedtünk meg lóri előadásában.

Sopotnik Zoltán (1974–)

Költő, író, szerkesztő, mentálhigiénés specialista; volt már punkzenész, írt szappanoperát, tévé- és zenekritikát, tárcát; tartott stresszkezelő tréningeket multinacionális nagyvállalatnál.

A JAK-füzetek sorozatszerkesztője volt 2012–2013-ban Orcsik Rolanddal, 2015-ig a Prae folyóirat próza-, majd versrovatát szerkesztette.

Kötetei:

Krokodil (2003) Az őszinteség közepe (2006)

Futóalbum (2009) Saját perzsa (2012)

Fahéjas kert (mesék, 2013)

Jelentem a bográcsgulyás babgulyássá nőtte ki magát, amit a főszakács bikavérrel bolondított meg. Valószínű lóri nem szerelmes, mert csínján bánt a sóval, ízlések és pofonok, nekem, kiérezve a vörösbor dominanciát nem hiányzott belőle. A vacsora koronájaként jött Ilona vargabélese. Ilona Mojito koktél kreációban is remekelt, ami réunioni Charrette rhummal, és ugyancsak a szigetről hozott tradicionális cukornádsziruppal készült. A wikipédia szerint a hagyományos mojito nem túl erős ital, nos a wikipédia is tévedhet. A nedű, kihagyva belőle az ásványvizet, ütősen lett tökéletes, túlzás nélkül mondom: mennyei. Sokaknak a fejébe szállt oly annyira, hogy valaki a „maradékot” megmentette a többség elől, hogy az ittlét szép emlékével otthon is kortyolgatni tudja. Cserébe kitűnő whiskyjét áldozta fel a köz javára. A tábortűz sejtelmes fényeiben a fiatalság táncra perdült, amit az öregek irigykedve néztek, többek között Beatlest, Madonnát, Santanát, Eddát, Charliet, Magna Cum Laudet dúdolva.

Kellemes napsütéses vasárnap délelőtt Bólya Péter író munkásságát tárta elénk vendégünk, Sopotnik Zoltán. Bólya Péter orvos és író mindössze 49 évet élt. Felvidékről származott, 1944-ben Érsekújváron született, 1993-ban Budapesten halt meg. A ’70-es évek elejétől jelentek meg írásai. Novellái, regényei központi alakja értelmiségi fiatalember (Somos), aki helyét keresi a kádári társadalomban. Bólya Péter az elsők között foglalkozott értelmiségi kérdésekkel. Fentebb említett regényhőse, Somos kórházi betegszállítóként, egyetemistaként, katonaként, íróként próbálta megtalálni helyét a társadalomban. Magára és környezetére érzékenyen reagáló fiatalember. Somos ingadozott a visszahúzódás és a közösséget vállaló, érte felelősen tenni akaró emberi szerep között. Fő művében, a C-dúr, fisz-moll-ban így írt magáról: „Te rém ravasz fiú vagy, és el kell készülnöd arra, hogy nem mindig érteni, amit íróként vakerászol, mert egyetlen mondatba bele tudod zsúfolni a múltat, a jelent, a jövő lehetőségeit, és más hasonló túlvilági marhaságokat. Készülj fel rá, hogy tehetségtelennek fognak tartani! Na nem végleg, csak két évtizedig.” Halála után Pollágh Péter irodalomkritikus már egészen másként értékelte: „Önmagával megszorzott ember volt. 49 évet élt: népmesei hét a négyzeten. Orvos és író. Mint Csehov és Csáth Géza. Fehér köpenyes álmodó. Fonendoszkópos fantaszta.”

Feladatul naplót kellett írnunk a tábor eseményeiről Bólya Péter:Az udvar közepe c. novellája szikár stílusában, a feszültség fokozására főleg tőmondatokkal. Én, aki jobbára már-már krasznahorkais hosszúságú mondatokról vagyok híres, könnyedén tudtam tőmondatokban gondolkodni. Íme:

Napló arról, hogy kérettem magam

“Azt mondta: ne tegyem ezt meg vele. Kiteszi a lelkét. Hogy együtt legyünk. Évente. Leszervezi. Bevásárol, sofőrködik. Adja a helyszínt. Megkapom. A tavalyit. Egyedül, ha azt akarom. Nem baj, ha nem mindet fogom tudni. Amennyit érzek, csak jöjjek. Ne hülyüljek, örök fiatal vagyok. Helyes. Hozzam el. Sose elég. Tavaly nem volt egy csepp sem. Boltba kellett menni érte. Amennyi lesz, annyi fogy.”

Időközben többen lementek megmártózni a felmelegedett Balatonban. Az ebédidőre pontosan elkészült padlizsános, csípős kolbászos lecsóról csakis szuperlatívuszokban tudok írni. Megettük  a maradék süteményeket, felolvastuk a képregényre és a rímekre átírt verseket, és jót nevettünk a filmjelenetek párbeszédein.

Hagytam magam meggyőzni a táborozásra, s nem bántam meg. Jó volt kizökkenni az eseményszegény nyugdíjas mindennapokból, feltöltődni a megszokott társaságban, és élvezni a feladatok megoldását, az írás örömét. Jövőre veletek ugyanitt. S már most megígérem, nem fogom  kéretni magam.