Kicsi vagyok a nagy házban
és „oda” nem szabad bemennem.
Barátaim a sarkok, a függöny mögötti
sikátoros sötét,
a brummogó medve hangú szekrény,
az egyetlen bútor, amiben elbújhatok apám elől.
Barátaim a fák, ők is nagyok,
égbe meredőek, fölém magasodnak,
de nem förmednek rám, mint anyám.
Barátaim azok az emlékek,
amiket én szültem meg, anyám helyett
az emlék, hogy valaki
szeretett.
A legkisebb vagyok a saját életemben
és fázom.
A hógömb pelyhei bennem havaznak.
Te is kicsi voltál, mégsem fáztál.
Engedd meg, hogy barátod lehessek
ilyenkor télen.
Engedd meg, hogy oda bújhassak melléd
hogy a szívedben melegedjek
én a bolyongó vendég,
akinek nem jutott szállás a saját házában.
Barátom ilyenkor hadd legyél te: kisded
engedd, hogy a szalmádra heveredjek:
Itt állok jászolod felett.

(Az írás a Minden jó, ha a vége jó? című IRKA felolvasóest alkalmából született 2023 decemberében, a feladat szerint minden szöveg utolsó pár szava egy ismert karácsonyi dal címe kellett legyen.)